Számi őslakosok

Az első északi nyaram legkülönlegesebb eseményére július hónapban került sor, amikor ellátogattam néhány barátommal Norvégia legészakibb részére, amelynek Finnmark a neve. A norvég Lappföld Finnország és a legészakibb fjordok közt elterülő hegyvidék, amelyet kettészel a Teno folyó, a világ egyik legismertebb lazac lelő helye. A hegyes vidék kies tundra dombokból áll, melyet a helyiek tunturinak neveznek. Ez az északi számik élettere, akik Európa egyetlen őslakos népcsoportja, réntartó nép, akiknek a nyelve a finnugor családhoz tartozik, és akik négy ország területei között éltek nomád vándorló életmódot a huszadik század második feléig. A népcsoport korábbi élettere egész Finnország volt, azonban a különböző törzsek közötti harcok során életterük északra szorult. A réntartás miatt fontos a legészakibb régió, mivel a nyár végén a szúnyogok támadásai elől a rén csorda minél északabbra próbál elhúzódni. A számik békés nomád népcsoport, akik felvették a kereszténységet, de természetközeli életmódjuk miatt a szabadság fontos életelvük, és ezért természeti hitviláguk is eleven. Sajnos a skandináv országok erőteljes nyomása beilleszkedésükre sok sebet és identitás vesztést okozott számukra. A számi gyerekek internátusba kényszerítése, anyanyelvük oktatásának korábbi megtagadása és népviseletük elvétele miatt ma sokan titkolják számi származásukat, vagy nem foglalkoznak vele. Az utóbbi évtizedek kisebbség védelmi törvényei miatt azonban többen újra elkezdték hagyományörző életmódjukat feleleveníteni.

Számi konferencia

A számi keresztények nyári konferenciájára érkeztem meg barátaimmal, és jelentkeztem önkéntesnek, mivel szerettem volna segíteni ennek a népcsoportnak, amikor hallottam történetükről. Az egyhetes rendezvény egy hatalmas, többszáz férőhelyes sátorban került megrendezésre, mely a skandináv országok hagyományosan közkedvelt nyári fesztiváljainak elengedhetetlen helyszíne. A nomád élményt a sátorkemping, a folyóparti szaunák, a sátorétterem és kávézó, a leveságyúkban készülő ételek füstje és a közeli iskolai szállás maradéktalanul biztosítja. A finnek program iránti lelkesedése a festői környezet és a közeli határ mellett az élő televíziós közvetítésnek, és a szervezők sorában lévő finneknek is szól. A sátorállításokban vettem részt önkéntesként, és besegítettem a konyhai munkákba is. A számi hagyományos dobbal történő performansz, a jojkázás, és a zenei koncertek feljthetetlen élményt nyújtottak a lenyűgöző paradicsomi vidéken. Kissé ugyan hűvös volt, különösen az éjjel pár fokra gondolva, de a friss levegő, a hatalmas folyók és hegyek igazi kikapcsolódást biztosítottak. A túlparton legelő rénszarvasok, az éjjel is sütő nap, a méregzöld természet, a folyóparti szaunázások miatt örökre szívembe zártam Finnmarkot.

Tari Zoltán

Nyaralás a mökkiben

Június végén nagy meglepetésemre, néhány hét teljes unalom után felhívott egy új ismerősöm Ouluból, hogy szeretettel meghív engem és néhány barátját a nyaralójukba, Yli-Kiiminki nevű faluhoz közel. Ez kb. 90 kilométerre volt tőlem, és még nagyobb meglepetésemre, még aznap értem is jöttek kocsival. Egy éjszakára ott is maradtunk a folyóparti kis nomád házikóban, melynek egyetlen szobája volt, parti szaunával és külső budival. Víz és villany természetesen nem volt. A festői erdőszélen csodás két napot töltöttünk el. A legfőbb tennivaló természetesen a szaunázás volt, mely külön férfi és női felosztásban egész nap eltartott. Ennek része volt, hogy az erdőből gallyakat gyűjtöttünk. Fiatal, friss nyírfavesszőket, és borókát. A nyírfa nyáron olyan különleges illatot áraszt, mely az északi nyár igazi jellemzője. Eső után érezni legerősebben a nyír illatát, amikor a zöld pollenje belep mindent a víz által.

Szauna virgács

A vesszőket gondosan válogattuk, kötöztük, ebből lett a szauna virgács. A szaunát gondosan fel kellett fűtenünk az előre vágott fahasábokkal, a folyóról dézsákban sok-sok vizet hordtunk a gőzképzéshez és a mosakodáshoz. A hölgyek eközben palacsinta tésztát készítettek, kolbászokat irdaltak, tüzet raktak, és nyílt tűzön sütötték az ételeket, vaslapon a hatalmas palacsintákat. Az ételeket veremben tároltuk. A szaunázás fontos eleme a mezítelenség, a szauna előtti vízzel való meglocsolkodás, és a forró szauna kövekre folyamatosan löttyintett víz. A felgőzölések között magunkra is mindig kell a vízből merni, hűsítve magunkat, különösen a fejünket. Ehhez nem feltétlenül hideg vizet használnak. A gőzölés után megcsapkodtuk magunkat mindenhol a virgáccsal. Amikor meg volt egy kör szauna, a folyóba mártóztunk, mely kellemes hideg volt, majd a teraszon hűsölve hideg bogyószörpöt ittunk. Aztán vissza a szaunába. Ki meddig bírja a váltásokat. A szaunázás után hosszú pihenő következik a teraszon, csak belebámulva az erdőbe, a lemenő majd rögtön visszatérő napba, a folyó hullámaiba, az éjjeli vízimadarak neszeit hallgatva. Sokan gondolják, hogy a finn erdő nyáron mesetáj, erdei szellemekkel, trollokkal. Az erdőből felszálló pára, a kísértetiesen éjjel sütő lankadt nap, a madarak ébersége és az olykor erős csend bizony varázslatossá és egyben misztikussá teszi a tájat.

Igazi nyár

Másnap segítettem füvet nyírni és kertészkedni. A természet július elejére paradicsommá varázsolta a zord északi tájat. Méhek dongtak körül minket a hatalmas zöld fűben a temérdek virág között. A folyó kékjén csillogott a nap, és játszott a hullámokon. Egy-egy nagy hal néha nagyot fickándozott a víz felszínén. Nehezen hihető, hogy itt valaha is hó és tél lehetett. A ház tulajdonosa lefejtette a mézet a kasból. A délutánt alvással, fürdéssel töltöttük el. A fűből nézve a hihetetlen kék eget, egyszer egy évben egészen bizonyossá válik, hogy létezik finn nyár.

Tari Zoltán

Juhannus

A hosszú tél végére fáradtan vártam a tavaszt, de az mintha nem akart volna elérkezni. A hó nehezen olvadozott, és virágoknak hírük sem volt, a levegő fagyos maradt. Egyedül a napsütésből lehetett érezni, hogy valami változik. Aztán volt egy érdekes ébredésszerű megtapasztalásom, ami azóta minden tavasszal előjön. Egyszerre csak egy váltást érzek a testemben, mintha valami megrúgna, ébresztgetne, és kezdődik egy nagyon fáradt, de aktívabb időszak. És várakozás, hogy eltűnjön teljesen a hó. Ez kitart május közepéig, és az idő nagyon szeszélyesen hideg ekkor is. Aztán beköszönt a június, és érezni a hirtelen burjánzást, a nyár kapkodva érkezik, virágáradattal, esőkkel, zöld kitörő friss növényzettel. Egyszerre tavaszias az idő és mégis erőteljesen nyár van. Persze Juhannusig (Szent Iván napja) még lehetnek komolyabb hidegek is éjjelente, sőt nem egyszer hózápor is meglepi a nyaralni vágyókat. Aztán érkezik a skandinávok egyik legfontosabb ünnepe, mely nem igazán egyházi ünnep, bár a nevében azt sugallja, nem is nemzeti ünnep, nem is igazán nemzetközi. A Juhannus a skandinávság ünnepe, a nyári napforduló, melyre kiteljesedik a világosság és a fehér éjszaka eléri csúcspontját.

Svéd kiruccanás

A finnek ezt éj nélküli éjszakának nevezik, és hosszú hétvégével ünneplik, legtöbbször a nyaralójukban, vagy valahol közösségben. Sokak számára ivászat és horgászás, sokan szaunáznak, barátaikkal találkoznak. A finn zászló ünnepe is ez, és az előesten szertartásosan fel is vonják a lobogót. Az első Juhannusomat a változatosság kedvéért Svédországban töltöttem, északon, Luleå-ban, az Üdvhadsereg finn-svéd hagyományörző ünnepségén, egy gyülekezeti nyaralóban. A két napos utazást csodálatos tengerparti környezetben töltöttem újdonsült ismerőseimmel Rovaniemiből és Haparandából. A pirosra mázolt régi nyaraló egy szép kis kertben a part közelében állt, erdővel körülvéve. Délután a svéd zászló felvonása után a hagyományos életfát is elkészítettük zöld gallyakból, kereszt alakú fa, melyen két kör alakú koszorú csüng. Ez a fa az újjáéledést, a fény körforgását szimbolizálja, és ősi pogány szokásból ered, melyet a svédek máig őriznek. A fát táncos mulatság keretében sokszor körbetáncoltuk, tangóharmónika kíséretében. A díszvacsorán a húsgolyók mellett nem hiányozhatott a többféle mustáros és ízesített heringek, sütemények. Később többféle játék, vetélkedő volt, majd este meggyújtottuk a hagyományos tüzet. Az éjjek csodálatos volt, mivel nem ment le a nap, és hajnali egykor kimentem a tengerre. Az ég és a víz teljesen egybeolvadt az éjjel bágyadt napsütésben. Másnap fürödtünk is a Balti tengerbe, de nem volt még igazán felmelegedve. Sajnos a szúnyogok nem igazán hagytak minket békén a szélcsend miatt, ezért a nap egy része a védekezéssel ment el a beszélgetések mellett.

Tari Zoltán

Köszönni ki fog

A kezdetek kedvenc dilemmája volt számomra, hogy miként ismerkedjek meg a szomszédaimmal, illetve, hogy tudnám őket rávenni arra, hogy visszaköszönjenek. Ugyanis az első évben egy ikerházsor egyik kis lakásában laktam, melyet egészen közel szomszédok vettek körbe, kerítések nélkül. A házsorok háromszög alakban közös udvarral rendelkeztek. Ha kimentem a postaládához a levelekért, sok lakás ajtaja mellett el kellett menni, és nagy eséllyel találkoztam egy-egy szomszéddal. Az elejétől észrevettem, hogy a szomszédok többsége megbámul, furcsán néz rám, de semmiképp sem köszön. Később, amikor hozzászoktak az idegen külsőmhöz, és jelenlétemhez, gyakran észrevettem, hogy ha messziről megláttak, irányt váltottak vagy eltűntek. Sőt, ha úgy adódott, hogy nem tudták elkerülni a találkozást, rosszul érezték magukat, próbáltak elfordulni, láthatatlanná válni. Ez annyira szörnyű látvány volt, hogy sokszor én kegyelmeztem meg rajtuk, és más irányba mentem, vagy elfordítottam a fejem. Kezdetben persze hangosan köszöntem, és a viszonzatlanság teljes zavartságával távoztam. Előfordult, hogy valaki viszonozta, de az is nagyon kényszeres volt. A kérdésemre, hogy ennek mi az oka, a válasz az volt, hogy itt nem szokás köszönni, vagy ijesztő vagyok külföldiként. Azóta tudom, hogy itt északon nem szokás a túlzott köszöngetés, az emberek szeretnek anonímak maradni az idegenekkel szemben. Aztán később arra is rájöttem, hogy az emberek azután mutatnak több hajlandóságot a köszönésre, ha valaki bemutatott nekik, és megismerkedtünk.

(Anti)Szociális életmód

Nagyon érdekes az északi emberek szociális viselkedése, és nagyban befolyásolja azt is a hideg időjárás, a téli idő elszigeteltsége, és nem utolsó sorban a nagy távolságok és nagy élettér. A finnek akkor érzik jól magukat, ha kellő távolság van a szomszéd házától, és lehetőleg pár száz méter erdő is takarja a rálátást. A városi élettér azonban sokkal kisebb a drága lakhatás miatt. A beszűkült szociális élet miatt sokkal kevesebb aktivitást mutatnak az év nagy részében a finnek, és nehéz velük találkozni is. Kicsit olyan érzés, hogy a barátságokat mindig előről kell kezdeni, nehezen oldódnak fel. Ennek aztán a másik véglete a nyári hirtelen kimozdulás, aktivitások és találkozások. Az emberek megölelik egymást, mosolyognak, élnek. A találkozások sűrűbbé válnak, már amikor az emberek épp nem a nyaralójukba vonulnak el napokra a vadonba. Ugyanis ez utóbbi sem segíti a szocializálódásukat. A ritka találkozások miatt az emberek sokat beszélnek, sokszor szinte vég nélkül. Erre van is szavuk a finnben, höpötä, höpö-höpö. A távolságok miatt a finnek fontos eszköze a mobiltelefon, nem véltelen ők kezdték el a mobil és SMS őrületet a kilencvenes évek végétől. A telefonálás, telefonos ügyintézés a mindennapok része, és általában órákig tart egy-egy beszélgetés a ritkán látott barátokkal. A lappföldi munkagyakorlataimon tűnt fel, hogy az emberek mennyire szeretnek kötetlenül beszélgetni mindenféléről, és erre az északi falvakban például a tuributikokat, gyülekezeti vagy szociális hálózatok termeit használják, ahol kávézó sarok minden esetben ki van alakítva. A vendég betér valamilyen ügyben vagy csak vesz egy kávét, lelül, és begyűjti a falu pletykáit. Ha egy finnül beszélő idegen is megjelenik, előkerül a világpolitika, a történelem, és persze Magyarország, és kedvenc témájuk, a Szovjetunió. (Oroszország)

Tari Zoltán

Az északiak vallása

Finnország, északi állam lévén vallásosságát vizsgálva a keresztény protestáns tömbbe tartozik, és a vezető Egyház a Lutheránus, (magyarul Evangélikus Egyház) mely Luther Márton egyház megújítási mozgalmából jött létre. A finnek túlnyomó többsége tartozik ehhez az egyházhoz a gyermekkeresztség által, mégha nem is feltétlenül tartja tagjainak egy része magát vallásosnak. A finnek nemzeti egyháza Európában egyedülállóként államegyház (ehhez hasonló csak Görögországban van) Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház közvetlenül irányítana politikai kérdésekben, viszont jelenti, hogy az egyház tagjai aktívan politizálnak, és érdekeiket érvényesítik. Érdekessége ennek a viszonynak, hogy az állami adó szervezet szedi be az egyházi adót is egy kalap alatt a papíron nyilatkozó tagoktól. A finnek között még találhatunk elenyésző számú katolikust, az orosz közelség miatt orosz ortodoxokat. Jelentősebb keresztény felekezet még a Pünkösdi Egyház, mely közel hatvanezer tagot számlál, és autonóm gyülekezetei szinte minden településen megtalálhatóak. Néhány kis egyház mellett, két zsinagóga is található az ország déli részén. Érdekes csoportosulások találhatók a legnagyobb egyházon belül, melyek közül a Lesztádiánus mozgalom figyelemreméltó. A 150 éve kezdődött mozgalom vezetője Lappföldön gyűjtött híveket, és fő prédikációs témája az alkohol ellen irányult. Az alkohol probléma méretei miatt nagyon sok embert elért, és az északi régióban mai napig erősen tartja magát a kegyesség. Kevesen tudják, hogy a Nokia korábbi sikerében ez a mozgalom állt, illetve annak szorgalmas, szigorú protestáns családjai, ahol gyakori az 5-10 fős gyermekáldás, a védekezés tudatos hiánya miatt. Sok szorgos kéz, sok munkát el tud végezni. Ennek köszönhető az is, hogy az északi finn régiók Európa legfiatalabb régiói az átlagéletkort vizsgálva.

Találkozás a vallással

Az egyik legjobb vallási élményem az első évben a Lutheránusokhoz köthető, akikhez végső kilátástalanságomban elmentem segítséget kérni. Kaptam is tőlük néhány ajándékutalványt, anélkül, hogy különösebben firtatták volna vallási hovatartozásomat. Később ez miatt is jelentkeztem hozzájuk önkéntes munkákra, és későbbi munka gyakorlataim egyikét is náluk töltöttem. Egy rendkívül szabad gondolkodású felekezetet ismertem meg bennük, akiknek fontos a szociális segítségnyújtás, az idősgondozás, és a külmissziós segítségnyújtás. Az első évben megismerkedtem ugyancsak a kissé fiatalabb Üdvhadsereg Egyházzal, akik a 120 évvel ezelőtti metodizmusból alakultak át szociális akciócsoporttá, vagy ahogy ők megélik, hadsereggé. A Rovaniemiben működő egyik bázisuk meghívott az érkezésem után rövidesen egy ismerősöm által. Nagyon jól éreztem magam náluk, megnéztem velük a Sarkkört, beszámoltam nekik korábbi munkásságaimról, és később rendszeresen meghívtak hozzájuk egy újonnan indult programjuk koordinátoraként. Ez persze csupán önkéntes munka, de mindig nagy élmény és felelősség hozzájuk látogatni, velük dolgozni.

Csendes segítség

A finnek vallásossága sokkal csendesebb, sokkal inkább a magánszférába tartozik, mint nálunk. Itt nem illik egyáltalán megkérdezni valakitől, hogy milyen valláshoz tartozik. Ha önként megmondja, akkor természetesen szívesen beszél róla, és akár vissza is kérdez. A szekularizációs hatások erőssége miatt azonban a hétköznapokban nem jelenik meg a vallásosság. Kivétel ez alól a korábbi lutheránus örökség, mely sok iskola vagy szervezet alapításában szerepet játszott, de talán mára az a szerep visszaszorult. A finn fiatal generáció nem igazán mondható vallásosnak. Az idős generációra jellemző, hogy az elcsendesülésben, a szemlélődésben és a természettel való kapcsolatban élik meg hitüket. Ezért is sokszor nagyon lehangolónak tűnik a finn vallásos énekek egy része. Nem jellemző a harsány, örömteli megnyilvánulás egyházi közegben sem. A szociális segítségnyújtás, a társadalmi szolidaritás azonban mindenképpen büszkén bemutatandó a vallásos körökben.

Tari Zoltán

KRUMPLI!

Az ország furcsaságainak leírását az étkezéssel szeretném teljessé tenni. Talán nem fair kibeszélni egy új lakhely szokásait, de az erősségekről írtam, ezért szeretnék a gyengeségekről is. Az ételkultúra, talán nem árulok el nagy titkot, nem a finnek erős oldala, legalább is történelmük jelenlegi időszakában. Kezdjük ott, hogy krumpli. Krumpli főzve, hajában, préselve, olajon futtatva, krokettnek, rösztinek, pürésítve, törve, salátának, sültkrumpliként, köretként, főételként. Mindennapi krumplinkat add meg nekünk, kérünk. Talán csak a németek esznek belőle többet, de a finneknél jobban senki sem szeret jobban büszkélkedni a burgonyaterméseikkel. Ami azért nagy szó, mert egyáltalán sikerült olyan fajt nemesíteni, ami megterem errefelé. Nem nagy, nem különleges, de hidegtűrő. Az első megütközésem a szupermarketben volt, amikor a krumpli részlegen aszerint osztályozva gondosan álltak a burgonyák, hogy főzésre van vagy sütésre vagy grillsütésre vagy levesbe vagy inkább pürének, vagy ezek valamilyen variációja. A csúcspont, a kitűntetett helyen lévő azonban a helyi termelésű apró kis jószágok voltak, melyek a finn mezőgazdaság diadalát harsogják. Sajnos a helyi krumpli kinézete és mérete hasonlóan nevetésre kényszerített, mint a helyi almatermésük. A savanyú, nyeszlett zöld szilványi almácskák mellett azonban a helyi krumpli (habár arra a maradékokra hasonlított, melyet nagymamám mély megvetéssel vetett a disznók tápja közé) finom.

Pizza makaróni és egyéb nyalánkságok

A finn nemzeti étel manapság, kapaszkodjatok meg, nem a hagyományos nagymúltú karéliai rostélyos vagy a tejszínes lazacfilé, hanem egész egyszerűen pizza (finnül pitsa) Igen, a pizza a finnek választása, kedvence és így a nemzeti ételük. A hagyományokra mit sem adva, a vékonytésztájú, paradicsomos, kicsit ananászos, kicsit sajtos, kicsit sonkás tészta. A másik nemzeti étel a rakott makaróni (makaroonilaatikko) mely olasz nevével ellentétben helyi specialitás. Úgy készül, hogy a húszcentes legalja finn szarvacskatésztát beleteszik egy vaslábasba, ráöntik a nyers disznó és marha maradékhúsból álló darált húst, rádobnak kevés sót, és tejszínt, majd betolják a sütőbe egy órára. Na mármost a tészta kásává olvad ezalatt, a hús az megfőlöget, és a tejszín egybeolvasztja őket. Ízetlen szétfőtt húsízű valami, ami persze ehető, de nem étel. Ja, és kecsupot nyomnak a tetejére, amit nem sajnálnak a makarónijuktól és nem sajnálnak semmilyen ételüktől sem. Másik kedvenc még a krumpli (!!!) bedobva a sütőbe nagyobb hasábokra vágva. Szeretik a főtt tojást is főtt krumplival és reggelire különféle kásákkal boldogítják egymást. Zabkása biztosan kerül az asztalra minden valamire való étteremben. A kása sósan kevés vajjal és tejjel fogyasztandó. Apropó vaj. A legtöbb étkezés az vajaskenyérből áll, melyet tejjel és sajttal fogyasztanak, de nincs az a kecsupos makaróni vagy leves, amihez nem esne jól egy kis vajaskenyér tejjel. Az étel háromság harmadik darabja a kolbász vagy makkara, de ezt már nem bírná el ez a bejegyzés.

Éttermi elmebaj

Az éttermi ételek mentségükre legyen mondva azért az utóbbi időben elkezdték követni a nemzetközi trendeket, és azért valljuk be az úgynevezett ebédéttermek büfé kínálatai azért vigasztalást nyújtanak a nehéz hétköznapokban. Ezekben az éttermekben, ahogy a pizza és gyorséttermek nagy részében is, van salátabár, melyből a főétel válogatása előtt egy külön tányérra szoktak halmozni a finnek irdatlan adagokat. A víz kötelező szertartásos kitöltése után a dolgozó betolja a képébe a tisztességes adag válogatott salátát, megissza a pohár vizét, és egy másik tányérral a kezében célba veszi a főételeket tartalmazó büfékínálatot. Ott is megrakja a tányérját púpozottan többféle főételből keverve egyszerre salátával megszórva, és irány az első kör étkezés. Jaj, és ahogy ez a kötelező saláta előjáték furcsa, úgy a kötelező kenyérszelet is, melyet kötelezően meg kell kenni vajjal, és el kell fogyasztani a főételhez, amely mindig sok krumpliból és rizsből is áll. Emlékszem, az első munkagyakorlatomon egy gyülekezeti étkezdében mindig elfelejtettem kitenni a vajat a kenyér mellé, és mindig rám is szóltak azonnal. Aztán később egy másik végzetes hibát is elkövettem: nem tettem a vajba a külön erre a célra gyártott vajkést. Mely lehet vasból, műanyagból vagy fából, de speciálisan erre tervezték, és nem helyettesíthető sima késekkel. Az idegeimre mentek ezzel, de megtanultam egy életre, hogy finnekkel nem packázunk, különösen, ha a vajkésről van szó.

Tari Zoltán

Iskola és gyakorlat

A legfrusztrálóbb dolog számomra azonban az a tény volt, hogy a finnek, legalábbis erre fent északabbra, kevéssé becsülik meg a szellemi munkát, vagy legalább is ezt hangoztatják. Ez azért nem teljesen igaz kijelentés, mert bizonyos jelekből pont ennek az ellenkezője látszik, viszont a téma nagyon érdekes és tanulságos. Egyrészt a finnek világhírűek iskolarendszerükről, és valóban imponáló az iskolák kinézete, felszereltsége. Sokat adnak a technikai fejlesztésekre, a testmozgás körülményeire, és szépen felújított modernizált a legtöbb intézmény. Ezzel egyidőben látványosan sokat költenek tanárképzésre, kutatásra, valamint ingyenes az iskolai étkeztetés, és általában a közoktatásban nem kell fizetni semmiért. Nagyon nagy tisztelet övezi a tanárokat és általában a tanítással foglalkozó bármely fokozatú személyt, lelkészt, professzort, zenetanárt. Ezekkel együtt mégis érdekes hallani, ahogy az átlag finn beszél a tudományos életről, a fokozatokról, a diplomákról. Sokak szájából hallottam azt, hogy nincsenek kitűntetett pozíciók, mindenki egyenlő, sőt a kétkezi munkás sokkal becsületre méltóbb. Gyakori ilyet is hallani, hogy a tanár még nappal sem nagyon dolgozik. Lelkészekkel beszélgetve is csúszott ki valamelyikük száján, hogy amióta nem végez becsületes munkát (kvázi amióta lelkész) egészen máshogy alakul a napi rutinja. Másik fiatal gyakorló lelkész büszkén mesélte, hogy korábban volt kőműves is, azt is kitanulta, mert hát ebben az országban a kétkezi munkának több becsülete van. És valóban a hétköznapi életben érezni azt, hogy a finnek többre tartják a gyakorlatot az elméletnél, és nem tesznek nagy különbséget fizikai és szellemi dolgozó között. Számomra, inkább elméleti emberként, ez elsőként úgy jött le, hogy egy igazi favágó országba kerültem. Ez, az először kissé lenéző gondolat, azonban évek alatt nem hogy halványodott, de határozottan gondolom, hogy ez egy kétkezi munkás, gyakorlatias nép, akik között természetesen vannak tiszteletben tartott szellemi munkások is, de nekik is bizonyítaniuk kell életük során rátermettségüket a gyakorlati életben is.

Gyakorlat és iskola

A finn felnőttképzésbe kerülve aztán közelebbről is láthattam, hogy mit jelenthet és mit nem jelent a finn csoda az oktatást illetően. Amit tapasztaltam, az a pozitív lelkes hozzáállásuk a tanításhoz és tanuláshoz, a kiválóan és magasfokon képzett tanáraik, akik motiválva vannak anyagilag és más módokon is a minőségi oktatásra. Például bevándorlókat csak mesterfokozatú nyelvtanárok képezhetnek, akik átestek továbbképzéseken. Az oktatásban is kísérletezőek, sokat adnak a fejlesztésekre, a minőség biztosításra. A tanárokat érdekli a diák véleménye, és sokszor partnerként bevonva kezelik a tanulmányi ügyeket. Az elméleti oktatásnak is természetesen van megfelelő felülete, de amit észrevettem, hogy az elméletet csak annyiban tartják fontosnak, amennyire az a gyakorlathoz vezet. Tehát a finnek kevesebb hangsúlyt helyeznek a didaktikus tanulásra, a felesleges adatok memorizálására, kevesebb elméleti adatot kell betanulniuk. Viszont ezzel együtt ennek a következménye, hogy magyar szemmel a finn diákok kevesebb tudás anyaggal rendelkeznek. Ami viszont biztos, hogy a finn gyerekek a probléma megoldásra, az önálló gondolkodásra és a gyakorlati munkavégzésre, mindennapi életre vannak nevelve, felkészítve. A szakmai és felnőttképzésekben az elméleti oktatási időszakok közt mindig több gyakorlati idő is van, amelyet valós munkavégzéssel kell eltölteni egy választott területen és választott helyen, igazi főnök vezényletével, igazi munkavégzéssel. A szakma elsajátításának például legalább fele időszakban munka gyakorlattal, tehát valós munkavégzéssel kell telnie, amit úgy is hívnak, hogy munkával való tanulás.

Tari Zoltán

Takaríts vidáman

Az új országba való érkezés kezdeti nehézségei sokak számára pontosan azért tűnnek elviselhetetlennek, mivel nehéz feladni a saját neveltetésből, kultúrából adódó beidegződéseket az újért, és rugalmasságot igényel hozzászokni valamihez, ami eddig szokatlannak tűnt volna. Sokszor szembesültem az első évben azzal, hogy a finnek bizonyos szokásai kifejezetten zavarnak, vagy teljesen logikátlannak, ésszerűtlennek vagy feleslegesnek tűnnek. Ezek közé tartozik például a takarítási és szőnyegmosási mánia, a lakberendezési megszállottság, valamint az ablakpucolás. Az északi emberek a hosszú tél miatt nagyon sok időt töltenek a lakásukban, és ezért a lakberendezés a mániájuk és az ételek után a második keresleti cikk számukra minden, ami a lakásdekorálással vagy felújítással kapcsolatos. Nemhiába az IKEA a skandináv életmód egyik legfontosabb kifejezője, zászlóshajója. A különböző évszakok, ünnepek, szezonok rendkívüli módon számon vannak tartva, mivel ezekhez különböző díszek, színek, szokások, ételek tartoznak, és a lakást a szezonnak megfelelően átrendezik, díszítik, és persze előtte alaposan takarítják. A heti rendszerességű nagytakarítás persze nemcsak a finneknél van jelen, viszont az biztos, hogy rendkívül sok időt fordítanak alapos takarításokra, és az ünnepek kedvéért még intenzívebb a takarító kedv. A rendrakás ráadásul általában függönycserékkel, a szoba átrendezésével, teljes színcserével járhat. Előkerülnek újabb gyertyák, lámpák, egész szőnyegkollekció tűnhet el, és jöhet a helyére egészen más. És persze ablakokat mosnak minden ünnepre, vagy ha messziről jön látogató. Nincs ebbe semmi különös, de a módja ahogy ezt teszik, nagyon furcsa. Mindenki részt vesz a munkálatokban pontos időbeosztással és tervezéssel, jó előre megkomponálva a kalákában végzett munkát. Nem ritka, hogy egy-egy ilyen takarítás, költözés, közös udvarrendezés népünnepély számba megy közös főzőcskézéssel, kávézgatással. Jelentkezni lehet ilyen közös munkákra, és meglepetésemre népszerű a közös ingyenes munka.

Szőnyegtisztítás!!!

A szőnyegtisztítás, igen, amikor először hallottam róla, azt hittem viccelnek. Amikor a sokhónapos tél végleg véget ér, és végre néhány napra, hétre(!) ragyog a napsütés, a jó finn ember mit csinál? Összeszedi a szőnyegeit, melyből legalább három nagy készlet van plusz kisszőnyegek, és kihordja kocsival egy vízpartra, amely csak erre a munkára van előkészítve rámpákkal felfüggesztésekkel, vízmerítőkkel profin megoldva. A családtagok, barátok pedig órákig csutakolják mossák a szőnyegeket, mintha ez lenne a nyár legszebb dolga. Valószínű azért, mert ez így is van. Szőnyegmosó idő van. Egyszer egy évben… A szoba többi tárgya is sokféle, és sokszor kerül különböző szekrénykékbe, tároló helyiségekbe, melyek a finn lakás alapvető tartozékai. A rengeteg lámpa és gyertya, és égősor, és kandelláber, és csillár és állólámpa és műgyertya a tél fénytelenségét kívánják ellensúlyozni, ezért bőségesen használják. Az ülőalkalmatosságok kárpitjai cserélhetőek, ezért mindig más színekben pompázhat a nappali. A nappali az élet középpontja, ezért számos bútor és dísz segíti, hogy kényelmes és otthonos legyen. A hálószobák általában kicsik, és csak alvásra használják őket, használaton kívül gyönyörűen rendezetten, a benne lévő ágy bevetetten, nyitott ajtóval várja a látogatót. A vendégnek látnia kell a hálószobát, és be is szokták tuszkolni őket minden helyiségbe. Ráadásul a függönyök is áttetszőek az ablakon vagy nagyon keskenyek, alig takarnak valamit, mivel nincs takargatnivaló. Az más kérdés, hogy nem is néznek be feltűnően kívülről, ez nem szokás. Nem nézik a szomszéd dolgait, látják, tudják, érzik, és habár őrülten irigyek, azon fáradoznak, hogy a saját javaik láthatóak legyenek mindenki számára, akik nem néznek be.

Tari Zoltán

Szauna és füstös ízlés

A régi időkben a szauna az egyetlen mosakodási lehetőség volt, mely külső szauna lévén fatüzelésű volt, és a folyóról hordták a vizet a gőzhöz és a mosakodáshoz. A vödrökből a vizet magukra öntve tisztálkodtak az emberek két szaunázás között. Az erdei munkások használták sűrűbben a szaunát, mivel a hidegben dolgoztak kinn. Érdekesség, hogy az Oulu közelében található Turkansaari néprajzi múzeumban és skanzenben még ma is látható erdőmunkás szauna, ahol volt egy nagyobb helység a lovaknak is, akik ugyancsak át voltak fagyva az erdei munkától, és használták a gőzt. A finnek furcsaságai közé tartozik a mindenféle fekete ételszerűség, a füstös íz és illat használata. Ezek a kátrány kinyerési munkálatokból készült ízek és illatok hozzátartoznak az itteni emberek ízléséhez. A sózott cukroknak, édességeknek hatalmas keletjük van, amellett is, hogy a normál sós ételeket alig sózzák egészségügyi megfontolásból. A sózott lakrica nevű cukorka sokféle változatban a finnek igazi nagy kedvence. A nálunk medvecukorként ismert régi édesség változatai igen markáns ízvilágot képviselnek. A szalmiák cukrok ugyanebbe a kategóriába tartoznak. Ezekből a fekete, magyarok számára elviselhetetlen ízű cukrokból még jégkrémekbe, csokoládékba is tesznek. A fekete ételek közt vannak a kátrányos öntetek, kátránylikőr, a füstös illatú szaunacseppek, a füstszagú samponok, szappanok. A füstös sampon után egy napig olyan érzése van az embernek, mintha tábortűz után nem mosott volna hajat és nyűglődik a kosztól.

Függőségekről

Az itteni emberek furcsaságait még lehet hosszan ecsetelni, és fogom is, de most a függőségeikről egy keveset. A finnek köztudottan iszogatósak, és ezt nem is szokták tagadni, nehéz is lenne… Ami viszont szembetűnő, hogy az elmúlt száz évben számtalan törvénnyel próbálták megfékezni az alkoholizmust. Az egyik ilyen törvény a huszadik század első felében a teljes alkoholtilalom volt, amelyet néhány évig tudtak csak fenntartani, és aminek a hatására a szeszcsempészet felvirágzott a környező országokból, és a fekete ügyletek arzenálját indította el. A tilalom hatására olyan mértékű alkohol üzlet és alkoholizmus jelent meg ami a mai napig hírnevet szerzett nekik. Manapság pontosan ezért is külön alkohol üzletben lehet csak meghatározott körülmények között a szerekhez jutni. Az országot behálózó üzlet rövid nyitvatartással elérhető 18 éven felülieknek. Az állami adók magas volta miatt drága üzletben az egész világról megtalálható a legjobb alkoholtermék választék. Sajnos ezzel együtt is az alkoholfogyasztási kultúra vagy kultúrálatlanság a magányos nagy adagban történő gyors fogyasztást preferálja. Másik függőség a kávé, mely ugyan északi gyenge filteres lefőzésű, ám ebből egyszerre több pohárral is megisznak, ráadásul óránként. Egészen estig fogyasztják, és gyakori, hogy valahonnan hazaérkezve este bekapcsolják a kávéfőzőt… Ez egészen sokkoló volt számomra. Késő esti kávézgatás kilenckor vagy akár tízkor… Nincs az a kávémennyiség ami elég lenne egy háztartásban, pláne ha vendégek érkeznek. A harmadik komoly függőség a szerencsejáték. Minden valamire való szupermarketben, kioskban, kis közértben található legalább két játékgép, még Lappföld legeldugottabb zugában is. Ez is állami monopóliumhoz kötött, viszont a bevétel nagyobb részét rehabiltiációra, tehát egészségügyre költik. Így a jelszó: Finnország mindig nyer, sokakat buzdít állandó játékra.

Tari Zoltán