Új életem északon - Finnország XII.

Az északiak vallása

Finnország, északi állam lévén vallásosságát vizsgálva a keresztény protestáns tömbbe tartozik, és a vezető Egyház a Lutheránus, (magyarul Evangélikus Egyház) mely Luther Márton egyház megújítási mozgalmából jött létre. A finnek túlnyomó többsége tartozik ehhez az egyházhoz a gyermekkeresztség által, mégha nem is feltétlenül tartja tagjainak egy része magát vallásosnak. A finnek nemzeti egyháza Európában egyedülállóként államegyház (ehhez hasonló csak Görögországban van) Ez nem jelenti azt, hogy az Egyház közvetlenül irányítana politikai kérdésekben, viszont jelenti, hogy az egyház tagjai aktívan politizálnak, és érdekeiket érvényesítik. Érdekessége ennek a viszonynak, hogy az állami adó szervezet szedi be az egyházi adót is egy kalap alatt a papíron nyilatkozó tagoktól. A finnek között még találhatunk elenyésző számú katolikust, az orosz közelség miatt orosz ortodoxokat. Jelentősebb keresztény felekezet még a Pünkösdi Egyház, mely közel hatvanezer tagot számlál, és autonóm gyülekezetei szinte minden településen megtalálhatóak. Néhány kis egyház mellett, két zsinagóga is található az ország déli részén. Érdekes csoportosulások találhatók a legnagyobb egyházon belül, melyek közül a Lesztádiánus mozgalom figyelemreméltó. A 150 éve kezdődött mozgalom vezetője Lappföldön gyűjtött híveket, és fő prédikációs témája az alkohol ellen irányult. Az alkohol probléma méretei miatt nagyon sok embert elért, és az északi régióban mai napig erősen tartja magát a kegyesség. Kevesen tudják, hogy a Nokia korábbi sikerében ez a mozgalom állt, illetve annak szorgalmas, szigorú protestáns családjai, ahol gyakori az 5-10 fős gyermekáldás, a védekezés tudatos hiánya miatt. Sok szorgos kéz, sok munkát el tud végezni. Ennek köszönhető az is, hogy az északi finn régiók Európa legfiatalabb régiói az átlagéletkort vizsgálva.

Találkozás a vallással

Az egyik legjobb vallási élményem az első évben a Lutheránusokhoz köthető, akikhez végső kilátástalanságomban elmentem segítséget kérni. Kaptam is tőlük néhány ajándékutalványt, anélkül, hogy különösebben firtatták volna vallási hovatartozásomat. Később ez miatt is jelentkeztem hozzájuk önkéntes munkákra, és későbbi munka gyakorlataim egyikét is náluk töltöttem. Egy rendkívül szabad gondolkodású felekezetet ismertem meg bennük, akiknek fontos a szociális segítségnyújtás, az idősgondozás, és a külmissziós segítségnyújtás. Az első évben megismerkedtem ugyancsak a kissé fiatalabb Üdvhadsereg Egyházzal, akik a 120 évvel ezelőtti metodizmusból alakultak át szociális akciócsoporttá, vagy ahogy ők megélik, hadsereggé. A Rovaniemiben működő egyik bázisuk meghívott az érkezésem után rövidesen egy ismerősöm által. Nagyon jól éreztem magam náluk, megnéztem velük a Sarkkört, beszámoltam nekik korábbi munkásságaimról, és később rendszeresen meghívtak hozzájuk egy újonnan indult programjuk koordinátoraként. Ez persze csupán önkéntes munka, de mindig nagy élmény és felelősség hozzájuk látogatni, velük dolgozni.

Csendes segítség

A finnek vallásossága sokkal csendesebb, sokkal inkább a magánszférába tartozik, mint nálunk. Itt nem illik egyáltalán megkérdezni valakitől, hogy milyen valláshoz tartozik. Ha önként megmondja, akkor természetesen szívesen beszél róla, és akár vissza is kérdez. A szekularizációs hatások erőssége miatt azonban a hétköznapokban nem jelenik meg a vallásosság. Kivétel ez alól a korábbi lutheránus örökség, mely sok iskola vagy szervezet alapításában szerepet játszott, de talán mára az a szerep visszaszorult. A finn fiatal generáció nem igazán mondható vallásosnak. Az idős generációra jellemző, hogy az elcsendesülésben, a szemlélődésben és a természettel való kapcsolatban élik meg hitüket. Ezért is sokszor nagyon lehangolónak tűnik a finn vallásos énekek egy része. Nem jellemző a harsány, örömteli megnyilvánulás egyházi közegben sem. A szociális segítségnyújtás, a társadalmi szolidaritás azonban mindenképpen büszkén bemutatandó a vallásos körökben.

Tari Zoltán