Furcsa nép

A finnek furcsaságairól is szeretnék írni, ugyanis egy új országba való beilleszkedés talán egyik legnehezebb pontja a fogadó nép életmódja, gondolkodásmódja, mely sokszor teljesen logikátlannak tűnik. Sajnos évek múltán látom, hogy ez visszafelé is érvényes: számukra is rengeteg megmagyarázhatatlan logikátlan furcsaságot tartogatok én, a bevándorló. Persze azért azt hozzá tenném, hogy a finn nép nagyon sok mindenben még jobban elüt az általam ismert más népektől sok-sok dologban. Ennek az oka talán az lehet, hogy az ország egész egyszerűen nem fér rá az Európa térképre. Ez szó szerint is igaz, mivel legdélebbi pontja is északabbra van a többi országtól. A távoli elhelyezkedés, a nagy észak-déli kiterjedés, a Balti-tenger, és a zord időjárás egyfajta természetes elzárkózást biztosít az öreg kontinenstől. Nem is beszélve a nyelvről, mely nem hasonlít semmilyen más nyugati nyelvhez, és rokonai közt néhány kis népcsoport van, mint a magyar, az észt, a számi és elszórt szibériai népek számos mikro csoportja. Az sem segít Finnországon, hogy szomszédja a hatalmas kiterjedésű Oroszország, és annak is az elhagyatott Szibériai térsége. A Skandináv államok hagyományosan nem sorolják a finneket maguk közé, inkább északi szövetségesként emlegetik. Az sem utolsó szempont, hogy maga az ország százéves fiatal nemzetállam, hiába van a finn népnek többezeréves története.

Finnek büszkeségei: nyelv és szauna

Az elzárkózó, és szép lassan nyitó országban talán a legszembetűnőbben furcsa a nyelvük szinte megtanulhatatlan volta. A ragozási rendszer, a tőhangváltások, és a hely irányokhoz használt képzők rendszere komoly fejtörést okoz a nyelvvel ismerkedőknek. Csak érdekességképpen ez utóbbi irány képzőből 15 van a finnben, míg a magyarban 25. Ezzel az apró ténnyel le lehet fegyverezni büszkeségtől ittas rokonainkat. Persze a szavaik összetettsége és hosszúsága veri a magyar nyelvet sok ponton így is. A nyelvből jön a csavart gondolkodásmódjuk is, melyben sokszor nehéz logikát találni kívülállóknak. Furcsaságaik kiemelt darabja a szaunázáshoz való kötődésük, mely egyetlen másik népnél sem ilyen erős. A szélsőséges hidegből előszeretettel mennek a szaunába, és akkor használják legtöbbször, amikor kemény munkavégzés után izzadtak. Ez először érdekes volt számomra, mivel eleve kimelegedve menni 80-100 fokos helyiségbe, ahol még vizet is öntenek a kályhára és gőz csap az arcba, nem mindennapi élmény. Ezt még fokozza az, hogy a szauna közben, előtt és után többször használnak jéghideg zuhanyt, vagy mennek ki szauna után télen a hóba hemperegni, nyáron a hideg tóba vagy folyóba úszni. A hőmérsékletek folyamatos szélsőséges váltakoztatása ez, melyet szokni, tanulni kell. Akkor értettem meg először a szauna jelentőségét, amikor három évvel ezelőtt nyáron részt vettem egy fesztivál előkészítésében észak-Norvégiában. A nappali 10 fok még csak hagyján, de estefelé éjjel egészen 1 fokig hűlt a levegő. A kültéri egésznapos munka után (sátorépítés) nagyon át voltam fázva az izzadtságomban vergődve. A napot szaunával zártuk, ami annyira jól esett, hogy órákig benn ültem. Nemhogy nem tűnt melegnek, de nem győztem vizet dobni a kövekre, hogy jobban gőzöljön.

Tari Zoltán

Tanulás, mint munka és mint szabadidő

Az utóbbi néhány év a tanulásról szólt, amit véresen komolyan vesznek a finnek, mint ahogy minden mást is. Ez egy teljes idős foglalkozás, mely maximálisan támogatva van, legyen az rövid kurzus, vagy egyetemi képzés. Emellett egyházi közösségekbe találtam barátokra a teológusi végzettségem miatt is. Részt veszek aktívan a finn-magyar baráti kör életében, valamint vállaltam önkéntes munkákat szabadidőmben, ezzel is mintegy törlesztve a befogadást és a támogatást. Az élet itt sokkal lassabb, csendesebb, több idő van elmélkedni, télen aludni, nagy sétákat lehet tenni a természetben, biciklizni, az erdei házban szemlélődni, úszni, szaunázni, bogyókat szedni az erdőben. A természet egész évben friss és elérhető távolságba van, belóg az ablakon. Az itteni kedvelt elfoglaltságok közé tartozik a munka utáni esti tanulás. Ezek kurzusközpontokban zajlanak csoportokban, tanári vezetéssel. Sokféle kurzus közül lehet választani, és mindenki előtt nyitott, a létszámtól függően. Zömében azt tapasztaltam azonban, hogy az esti hobbikurzusokra inkább idősebb hölgyek járnak. A hobbicsoport új nyelvet tanul együtt, énekel kórusban, táncol, zumbázik, vagy éppen valamilyen országról, kultúráról hallgat előadásokat. A kurzusok félévesek, és heti egyszer 1-2 órásak, és többnyire 50 euró körüli az áruk. Sokan járnak egyetemi kurzusokra is a fiatalabbak közül, a nyitott egyetem nevű programon keresztül. Rengeteg civilszervezet működik az országban, a legkülönfélébb témákban. Ezeknek a gyűléseire és programjaira is sokan járnak rendszeresen és komolyan. Természetesen a fiatalabbak és középkorúak javarésze sportol, sokan kocognak, edzőterembe járnak, társas sportot végeznek és természetesen féléven át síelnek. A síőrületet nagyban segíti a települések körüli több tíz vagy százkilométeres gondozott, kivilágított erdei sípálya, amin normál síelés mellett cross-country sífutást is lehet űzni.

Szauna és mökki

A finnek egész évben képesek a szabadidős hétvégi házukban lenni a munkaidejük közötti szabad napokon. Tudni kell azonban, hogy a hétvégi ház, a mökki inkább nyári elfoglaltság volt korábban. Olyan időtöltés, ami egyben életforma is. Az erdőben, távol a nyüzsgéstől a finnek régóta építenek szaunákat, mely mellé pihenőszobát is kialakítottak valamilyen víz partján. A mökki lényegében a szauna volt a szobával. Ebből alakultak ki aztán a legkülönfélébb nyaralóházak. A sztenderd áram és vízellátás nélküli erdei házikó külső szaunával és külső budival a kedvenc, mivel ennél a tipusnál a természetközeli teljes kikapcsolódás a cél. Persze sokan építenek luxusnyaralókat és egyenesen villákat is manapság. Több családnak az ország különböző pontjain van többféle nyaralója, külön nyárra és őszre vagy télre. A belföldi síturizmus kifejlődésével sokan építenek rusztikus faházakat síparadicsomok közelében. A mökki életmód középpontja a szaunázás, mely egész napos elfoglaltsággá is növelhető, a rituális tűzrakással, a többszöri gőzöléssel, úszással, kolbászsütéssel, palacsintasütéssel, a ház körüli munkálatok elvégzésével, kertészkedéssel, és erdei bogyó és gombaszedéssel. Amikor el akarnak vonulni egyedül vagy párban, a legjobb választás az erdei szauna. A szaunát tanulni kell művelni és élvezni. De erről később…

Tari Zoltán

Segély és munka nélkül

Az első év embert próbáló volt, nemcsak az időjárás és az új helyzet miatt, hanem azért is, mert egy évig nem kerültem bele a társadalombiztosítási rendszerbe. EU állampolgárként hozzá lehet jutni a tartózkodási engedélyhez, de az még nem jelenti automatikusan, hogy biztosítva is van minden. A közel másfél évig tartó teljes idős integrációs kurzus kezdetén sem jutottam hozzá segélyhez. Ezért imádkoztam, és kerestem is segítséget. Volt egy kevés félretett pénzem, de az nem tartott sokáig. Mivel egy ismerősöm befogadott, ezért sok segítséget kaptam tőle és általa, és barátai által. Többen felajánlották a segítséget a külföldön élő magyar barátaim közül is, és néhányan otthonról is. Álláskeresést a munkaügynél kezdtem, de szóltak, hogy első a nyelvtudás elsajátítása, majd az integrációs folyamat után választanom kell egy új szakmát, amit elsajátítva kaphatok munkát. Az első év után munkanélküli státuszba kerültem, és folytathattam tanulmányaimat. Megtanultam a finn nyelvet középfokon, a kulturális és társadalmi működést is áttekintettem. A következő kérdés, hogy minek tanuljak, milyen területen helyezkedjem el. Sajnos a megérkezésem után nem voltam olyan állapotban, hogy a munkaügyi interjúkon valami értelmeset kitaláltam volna. Így a hivatalnok faggatása nyomán kiderült, hogy teológus vagyok, valamint szeretek főzni. Ebből ő önállóan összeállította a profilomat és beírta, hogy szakácslelkész vagyok. Így, egybe írta. Ez azt jelenti, hogy ezen a két területen mozoghatok a későbbiekben. Persze meg kell tanulnom a szakács szakmát először, amit átképzésnek nevez az itteni munkaügy.

Barátaim, a finnek

A finn nyelvtudás nélkül gyakorlatilag semmihez nem lehet kezdeni, legalább is az ország északi részén, ahol én élek. A kezdeti kedvesség, ami a külföldieknek szól, hamar átvált egy közömbösebb kapcsolatra a nyelvtudás elsajátításával egyenesen arányosan. A kommunikáció stílusa később átvált a kevésbé udvarias és kedves formákba, amikor már nyelvi szint alapján finnek között is helytállsz. A kinézet, és a név alapján azonban Finnországban mindenki tudja, hogy ki bevándorló, és ezt ki is fejezik mindig mindenhol. Itt nincs hosszú története a bevándorlásnak, mint Svédországban, különösen északon. A finn emberek egyszerre nagyon befogadóak az idegennel, és egyszerre nehezen bíznak meg bennük. Ez a kettőség nagyon sok mindenben jelen van. Kitaníttatnak, integrálnak, de mindvégig éreztetik, hogy idegen vagy. Mindent megtesznek, hogy segítséget kapj, ugyanakkor nehéz bekerülni egy jobb munkahelyre, még ha az részidős vagy nyári munka is. Mindig szükség van egy olyan finn személyre, aki jótáll érted és ajánl a munkaadónak. Enélkül nem igazán lehet munkát találni. A finn emberek többsége elzárkózó, gyanakvó, és elsőre nem adja magát, nem bizalmaskodik. Másrészről érdeklődő, és kedves. Ha viszont megszeret valakit hosszútávon, akkor abból erős barátság lesz. Az időjárás miatt nehezen engednek fel, ahogyan a hó sem olvad el itt egyik napról a másikra. Legalább két hónap kell hozzá. Az emberek nyugodtabbak, csendesebbek, azonban, ha valamit kedvelnek, ha jól érzik magukat, és nagy nehezen felengednek, akkor nagyon őrülten tudnak viselkedni. Sokat isznak, színesre festik a hajukat, és hirtelen mindenkit szeretnek és mindenkivel beszélgetni akarnak. Mint ahogy a nyár is nagyon rövid, ám féktelen: a természet néhány hét alatt burjánzik, virágzik, az állatok tele eszik magukat, hogy felkészüljenek a rövidesen érkező hidegre.

Tari Zoltán

Álmok és csodák a tajgán

A külföldre költözők többségében él egy igazán naiv és csodaváró gondolat, melyben nagy szerepet játszik az anyagiak kérdése. Hamar meg fogok ott gazdagodni, sőt maga a szociális ellátás elég lesz arra, hogy jobb minőségű életem legyen. Ha nem is azonnal, de kemény munkával biztosan milliomos leszek egyszer. Ezek szép álmok, de a valóság az, hogy egy bevándorló, még ha nem is menekült, és nem is Afrikából érkezik, hanem az EU-n belülről, azért csak külföldi, és sokszorosan kiszolgáltatott anyagilag, lelkileg. Távol él a családjától és elszigetelt kulturálisan, nyelvileg is. Ennek következményeként, még ha el is tud gyorsan helyezkedni, a társadalom alsóbb fokán kényszerül várakozni egy ideig, lehet mindvégig. Szorgalom és szerencse szükségesek, ahogy tudás és rugalmasság is. Mindezek mellett fontos tudni, hogy északi országokba érkezni meghívás nélkül, nem sok jóval kecsegtet. Ha nincs hol laknod, akkor például az első éjszakán összefagysz az év nagy részében. Éppen ezért is a szociális háló erőteljes és uralja az itteni életet, kezdve a lakhatással, a kötelező bejelentett lakcímmel, a bankszámla általi azonosítási rendszerrel, az egészségügyi ellátással, a szociális juttatásokkal, a munkaügyi központ folyamatos ellenőrzésével. A hálóba viszont valahogyan be kell tudni kerülni. Ez elérhető egy előre leegyeztetett munkaszerződéssel, amiben a munkaadó hostess-ként intéz mindent a dolgozónak, mivel szüksége van szaktudására hosszútávon. Be lehet kerülni házastárs, vagy igazolt partneri kapcsolat által is, persze ez nehezített út, valamint be lehet kerülni, ha önellátóként fel tud az illető mutatni egy komoly vagyont, amiből hosszútávon meg tud élni.  Nos, mivel én ad hoc maradtam kinn, egyik kategóriába sem tudtak sorolni, viszont volt egy segítőm, aki befogadott, ráadásul EU-ból jöttem, valamint regisztráltam magam munkakeresőként, ezért az első három hónap gond nélkül eltelt. A harmadik hónapban azonban kiutasíthattak volna, de nem tették, hanem csodával határos módon tartózkodási engedélyt kaptam, amivel megnyílt az út az integráció felé. Ez viszont azt jelentette, hogy nem voltam benne a szociális hálóban határozatlan időre, de minimum egy évre.

Álom és várakozás

A gyakorlatban egy évig félig-meddig a levegőben lógtam, kiszolgáltatva mások segítségének, és a majdnem hasznavehetetlen EU egészségügyi kártyámnak. Sokan névvel vagy névtelenül segítettek, rengetegszer tapasztaltam, hogy az égiek is velem voltak. A kritikus időpontokban a postaládámban találtam borítékot egy kevés pénzzel, vagy egy látogató a könyvlapok közé gyűrt néhány bankót. Az a néhány fogászati kezelésem pedig átcsúszott a rostán, még kártyát se kellett felmutatnom. Persze sokszor imádkoztam és elmélkedtem, hogy hogyan fogom túl élni. Az otthoni számláimat, diákhitelemet is fizetnem kellett, és néhány újat is… Rögtön az érkezésem után kaptam egy biztató álmot, ami azóta sem hagy nyugodni. Nem szoktam megjegyezni az álmaimat, mivel a legtöbbre már reggelre kelve nem emlékszem. Viszont volt néhány olyan álmom, amit a mai napig fel tudok idézni, annak képi gazdagsága, és erőteljes üzenete miatt. Az álom a következő volt: egy északi jellegű erdőben álltam egy patak partján, télen, hó lepett mindent. A patakmederből hirtelen egy hatalmas medve lépett elő, és megállt előttem, a szemembe nézve. A hó olvadni kezdett, és tavaszias érzés lett rajtam úrrá. A következő képen a patak partján öt lapos kő jelent meg előttem, és rájuk léptem gyorsan egymás után, nehézség nélkül, majd gyorsan ugráltam rajtuk egyenként. Ez volt az álom, és a megfejtése hosszabb időt vett igénybe. A medve ősi totemállat, törzsi szimbólum és a finnugor (és északi) népek egyik fontos jelképes állata. Felébredése a tavaszt, a megújulást jelképezi. A lapos kövek, pedig azt a benyomást keltették bennem, hogy országokba fogok utazni gyorsan, egymás után, nehézség nélkül, határok nélkül. Ez az álom, most évek múlva is jól leírták az új életemben bekövetkező változásokat, új feladatokat, valamint azt a rengeteg utazást, amit sokszor pénz nélkül, munkanélküliként megtettem az elmúlt években, legalább öt országban. Az álom központi képe azonban elsősorban az északi országok jövőjéről beszél…

Tari Zoltán

Új ruhák, régi beidegződések

Az első fagyhalál közeli állapotomat újdonsült finn ismerőseim nevetve azzal nyugtázták, hogy rossz idő nincs, csak rossz öltözet. Így kénytelen voltam szűkös keretemből ruhákra költeni. A vízhatlan cipők vásárlása volt az első, melyből egy leértékelt darabra futotta. Vízálló sportcipő, mely három évig kemény megpróbáltatások ellenére jól bírta, és tényleg az ígéretnek megfelelően száraz maradt. Nagy szó ez egy olyan országban, ahol gyakorlatilag egész évben a víz az úr. Vagy erősen havazik és hó lep el mindent, vagy a hó olvad heteken hónapokon át vizes jeges réteggel borítva az utakat, vagy esik az eső. Ha egy rövid száraz, időszak van is nyáron, az ezer tó és a szaunák országában azt sem úszhatjuk meg szárazon. A cipő mellett szükség van több, a teljes testfelületet fedő sport alsó ruházatra, harisnyákra, gyapjúzoknikra, és megfelelő téli kabátra, tavaszi-nyári dzsekire, és persze télen nadrágot fedő vízhatlan óriásnadrágra, mely alul teljesen zárja a lábszárat és melegen tart. Az év néhány hetében nincs csak szükség a dzsekire, de júliusra sincs garancia, fagyoskodtam már dzsekiben a norvég lappföldön nyáron eleget. A nehézséget annak bevallása okozza, hogy a helyiek nálad mindig jobban tudják mire van szükséged, és hiába okoskodsz, ők nyernek végül. Az alsó ruházat nélkül összefagyhat az ember, a vízhatlan borítás pedig olykor életmentő. Amikor először nyári hosszú ruhákról hallottam, kissé ingerült lettem, de a finn nyár meggyőzött hamar. Sokszor kerültem olyan helyzetbe, hogy éreztem felrobbanok, mert annyira furcsa dolgokat tapasztaltam a finneknél. Ilyenkor többször hallottam, hogy rólam beszélnek, ó, persze ez egy déli srác, déli vérmérséklettel. Ami egyszerű ideges magyarázatnak elmegy otthon, az itt egyenesen önkívületben lévő őrjöngés számukra.

Finn-magyar rokonok

 Ami finn tartózkodásom elejétől nagyon feltűnő volt, hogy ha bemutatkoztam valakinek, akit először láttam életemben, és az megtudta, hogy magyar vagyok, majdnem a nyakamba borult örömében. Az első dolog, ami elhangzik a magyar származás hallatán a rokon kifejezés, a másik, hogy Budapest gyönyörű, kétszer is voltam már. A harmadik a nevem, Zoltán hallatán általában az, hogy igen, Kodály. A finnek többsége, főleg az idősebb generáció úgy nőtt fel, hogy nincsenek egyedül a nagyvilágban, vannak rokonaik délre, és a finnugor nyelv által valahová tartoznak. Ráadásul a rokonoknak szép országuk, fővárosuk van, ahol finomak az ételek, a borok, és szép zene szól. Ez a kedves gesztus, ami a találkozásokkor azonnal előjön, nagyon befogadó, pozitív légkört és jó érzést teremt. Mint később, az oului finn-magyar baráti körbe tagként csatlakozva, megtudtam, Finnország-szerte finn-magyar baráti hálózat működik a háború óta, és a kapcsolat egyik fontos pillére a Lutheránus (Evangélikus) egyházak közötti testvéri viszony volt, és az még ma is. Az egyik legmeglepőbb jele ennek az elven kapcsolatnak, a 2015 tavaszán a Lappföldre, Sodankylä faluba történt látogatásunkkor, a március 15-i hazafias ünnepség volt, amit a helyi szervezet finnjei rendeztek az ouluiak, azaz a mi tiszteletünkre. A kultúrház ajtajában azonnal pálinkával köszöntöttek bennünket, a Kossuth nóták, és megemlékezés után Gulyás levest fogyasztottunk a sarkkörön túl, sok mosolygós finn rokon társaságában. A nyelvtanulás során később valóban előttem is teljesen bebizonyosodott a nyelvi rokonság ténye, és sok minden más is…

Tari Zoltán

Meglepetések

A nyelvkurzus mellett bejártam az Oului egyetemre Kulturális Antropológia órákat hallgatni a nyitott egyetem program keretén belül. Egy ismerősöm által meghívást kaptam Rovaniemibe az első három hét után, ami nagyon meglepett, mivel gyerekkorom óta vágytam oda menni. Egy ajándékként éltem meg a kezdeti szenvedések és honvágy közepette. A Lappföld fővárosaként elnevezett Rovaniemi a sarkkörön helyezkedik el, ezért a Mikulás, Joulupukki székhelyét turisztikai megfontolásból is, ide helyezték. Ez nem a lakhelye, hanem a munkahelye, ahonnan manóival rendeléseket vesz fel a Postáján keresztül, illetve ajándékokat küld. A dolgozószobájában lehet vele találkozni egy fénykép készítésének az erejéig. A látogatásomkor beszélgettem is vele, és kiderült imádja Magyarországot, a gyulai kolbászt, a pálinkát és a Balatont. Nagy élmény volt először átlépni az északi sarkkört, egy mérföldkő volt az életemben. A sarkkör neve finnül Napapiiri, vagyis köldök kör. Ez egy kiváló turista csalogató biznisz központ, utóbbi időben főleg ázsiai ügyfelekre koncentrál, akik érkeznek is ezrével. A Rovaniemi látogatásomnál a házigazdám a helyi Üdvhadsereg volt, és teológusként meghívtak, hogy prédikáljak is az Istentiszteletükön. Ez egy hosszútávú barátság kezdete volt Lappfölddel.

Beilleszkedés nulláról

Az első hónapok igazi nehézsége volt a tél… A tél, ami itt északon október végén kezdődik, és egészen áprilisig elejéig keményen tartja magát, de az igazi vége csak májusban látszik az utolsó darabhavak elolvadásával. A télnek elsőként nem a hosszúságával volt a bajom, és nem is azzal, hogy több hónapig masszív sötétség volt, nem is a többméteres hótorlaszokkal és folyamatos hóeséssel, hanem az extrém hideggel. Az extrém hideg nem tűnik annyira keménynek amíg csak mínusz néhány fok van és havazás. És nem tűnik keménynek, amíg otthon üldögélsz és várod a szebb életed. Akkor válik nehézzé, amikor reggel fel kell kelni korán a sötétben, majd ki kell választani a megfelelő öltözéket, és el kell hagyni a jól szigetelt házat, meg kell választani a megfelelő közlekedést, és oda kell érni a nyelvtanfolyamra. Ez még az elején nem is annyira nehéz, de folyamatában egyre nehezebb. Nagyon fáradt voltam a hidegtől, az öltözködéstől, a sok gyaloglástól vagy biciklizéstől, a többnyelvű gondolkodástól, az idegen emberek tömegétől. Igen, bicikliztem a kezdetektől a kemény télben. Amire gyerekkoromban tanítottak: ne menj rá biciklivel a jégre, hamarosan lepergett. Persze nagyon kevés pénzem volt, lévén az első évben nem részesültem semmilyen segélyben. Egy használt öreg kerékpárt kaptam, amit használtam is jégen-hóban, amikor kicsit jobb volt az idő. Erre azért is volt szükség, mert itt északon a távolságok rettenetesek, nem mérhetőek magyar távokban. A városon belül egyórás gyalogútra van a legtöbb lakóövezettől a belváros. Ezt busszal is meg lehet tenni, de a tömegközlekedés nagyon hézagos és drága, sokszor megbízhatatlan. A napi egyóra gyaloglás sem mindig könnyen kivitelezhető, ezért nagyon sokan kerékpároznak szinte egész évben. A faggyal való első élményem nem volt túl vicces. Egy farmernadrágba elindultam gyalog otthonról, mivel nem volt nagyon hideg reggel. Csakhogy délutánra kisütött a nap, ami itt északon azt jelenti, hogy drasztikusan lehűlhet télen a levegő. A délutáni mínusz 17 fokban sétáltam haza, amikor egyszer csak úgy éreztem végem van. Alulról fájdalmasan dermedni kezdtem, szúrós érzés volt és fájdalmas. Szaladni kezdtem, és meg sem álltam egy közeli boltig, ahol felmelegedtem, majd kerestem egy buszjáratot. Ez az emlék kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem, és megtanított tervezni, öltözködni megfelelően többrétegben, illetve plusz ruhát készíteni a táskámba.

Tari Zoltán

Három év északi tartózkodás után késznek érzem magam arra, hogy írjak Finnországi életemről, annak minden furcsaságáról és ellentmondásosságáról. Korábbi ismereteim Finnországról a gimináziumi tananyag alapján kimerültek a következő szavakban: Joulupukki, Korvatunturi, Rovaniemi. A hatalmas erdőségek és a Mikulás országában aztán sikerült gimisként eljutnom édesapámmal és húgommal, amikor kinn élő barátainkat látogattuk meg. Nekem szerelem volt első látásra, belégzésre. Akkoriban csak délen, illetve a nyugati partvidéken jártunk, de lenyűgözött a tömérdek erdő, a friss levegő, a méregzöld természet, a tavak és sziklák rengetege. Úgy éreztem, hogy az ég sokkal közelebb van, és a felhők könnyedén elérhetőek. Bevallom irigység is volt bennem, látva a jól felszerelt iskolákat, a falusi iskola atlétikai centrumát, a természet közelségét, érezve a jó levegőt.

Nyaralás északon, télen

Később még néhányszor jártam délen és az ország középső részén, de csak 2014-ben jutottam el északabbi területre. Mindig is vágytam északra és Lappföldre eljutni, de nem gondoltam volna, hogy ez a vágy több, mint teljesül. Aztán eljött 2014 karácsonya, és egy Ouluban lévő barátunk meghívására északra látogattunk barátokkal két hét karácsonyi szünetre. A karácsonyozás jól is sikerült, azonban az újév után kiderült, hogy az otthoni állásomat elvesztettem, és a pesti albérletem is felmondásra került. Ez a két információ nem ért teljesen váratlanul, de a sokk mégis egy külföldi kiránduláson ért, és úgy éreztem kihúzták alólam a talajt, és valami új kezdődik. A megelőző években sokszor vágytam arra, hogy kipróbáljam a külföldi életet, és én belevágtam egy gyors lendülettel. A kéthetes nyaralás többévessé nőtt, mivel regisztráltam magam a munkaügyi központban friss munkakeresőként, és kaptam is időpontot felmérő interjú készítésre. A kinti barátunk felajánlotta, hogy maradhatok nála, és segít az integrációban. Ez nagyon gyorsan indult, és másnapra lett saját mobiltelefonom előfizetéssel, valamint regisztráltam magam interneten a bevándorlási hivatalnál. A Rendőrségen sajnos nem fogadtak valami vidáman, és elsőre elutasították a regisztrációmat, aztán egy hónappal később másodszorra is, míg végül harmadszorra a kinti pártfogóm velem jött, és beszólt a rendőrnek, hogy eltelt három hónap, és befizettük a bevándorlási illetéket. Az ügyintéző eltűnt, majd visszatérve szólt, hogy fogok kapni értesítést. Egy hétre rá meg is kaptam az EU-s tartózkodási engedélyt.

Az első sokk

Az első három hónap talán életem legsokkolóbb időszaka volt. Minden hirtelen történt, és amíg intéztem a hazai ügyeimet interneten, már egy kezdő nyelvi kurzuson találtam magam számos harmadik világból érkezett menekülttel egy teremben. A tanár csak finnül beszélt, nem használt egyáltalán közvetítő nyelvet, ami elsőre meghökkentő volt, de néhány hét múlva észrevettem, hogy értem, amit beszél, sőt válaszoltam is rövid kérdésekre. Mire megkaptam a tartózkodásit, már néhány mondatban be tudtam mutatkozni finnül. A heti kétszer kétórás kurzus mellett rengeteget aludtam, pótolva több éves munka miatt kiesett pihenést. Aztán jöttek az e-mail záporok egykori tanítványaimtól, barátaimtól. Alig győztem rájuk válaszolni. Visszanézve az időt, rendkívüli honvágyam volt, amit nem vallottam be akkor. Ezt pótolandó, elkezdtem hazai ételeket főzni, amibe úgy belejöttem, hogy első év alatt végigfőztem a magyar gasztro repertoárt, illetve annak valamilyen másolatát. Azért másolatát, mivel itt sem kapható minden alapanyag, vagy nem ugyanolyan minőségű. Zsír például semmilyen formában nem áll rendelkezésre (nincs étkezi zsír, tepertő, szalonna, zsíros hús, stb…) Aztán a legtöbb élelmiszer íze teljesen más, a tejföl teljesen zsírmentes vagy zsírszegény, őrölt paprika alig kapható, és az is csak kis adagokban, nincs nagyobb kiszerelésű darált mák, gesztenyepüré, rendes túró. Nincs íze a paprikának, paradicsomnak, a diónak. Ritka a teljes fehér friss kenyér, pláne szeleteletlenül, nincsen a boltba kifli, normális zsemle. És ezekre ráébredni még csak a kezdet. Darált húsból nem lehet magyaros ízű ételt készíteni, mindennek más íze van, zsírtalan, ízetlen.

Tari Zoltán