Nyaralás a mökkiben
Június végén nagy meglepetésemre, néhány hét teljes unalom után felhívott egy új ismerősöm Ouluból, hogy szeretettel meghív engem és néhány barátját a nyaralójukba, Yli-Kiiminki nevű faluhoz közel. Ez kb. 90 kilométerre volt tőlem, és még nagyobb meglepetésemre, még aznap értem is jöttek kocsival. Egy éjszakára ott is maradtunk a folyóparti kis nomád házikóban, melynek egyetlen szobája volt, parti szaunával és külső budival. Víz és villany természetesen nem volt. A festői erdőszélen csodás két napot töltöttünk el. A legfőbb tennivaló természetesen a szaunázás volt, mely külön férfi és női felosztásban egész nap eltartott. Ennek része volt, hogy az erdőből gallyakat gyűjtöttünk. Fiatal, friss nyírfavesszőket, és borókát. A nyírfa nyáron olyan különleges illatot áraszt, mely az északi nyár igazi jellemzője. Eső után érezni legerősebben a nyír illatát, amikor a zöld pollenje belep mindent a víz által.
Szauna virgács
A vesszőket gondosan válogattuk, kötöztük, ebből lett a szauna virgács. A szaunát gondosan fel kellett fűtenünk az előre vágott fahasábokkal, a folyóról dézsákban sok-sok vizet hordtunk a gőzképzéshez és a mosakodáshoz. A hölgyek eközben palacsinta tésztát készítettek, kolbászokat irdaltak, tüzet raktak, és nyílt tűzön sütötték az ételeket, vaslapon a hatalmas palacsintákat. Az ételeket veremben tároltuk. A szaunázás fontos eleme a mezítelenség, a szauna előtti vízzel való meglocsolkodás, és a forró szauna kövekre folyamatosan löttyintett víz. A felgőzölések között magunkra is mindig kell a vízből merni, hűsítve magunkat, különösen a fejünket. Ehhez nem feltétlenül hideg vizet használnak. A gőzölés után megcsapkodtuk magunkat mindenhol a virgáccsal. Amikor meg volt egy kör szauna, a folyóba mártóztunk, mely kellemes hideg volt, majd a teraszon hűsölve hideg bogyószörpöt ittunk. Aztán vissza a szaunába. Ki meddig bírja a váltásokat. A szaunázás után hosszú pihenő következik a teraszon, csak belebámulva az erdőbe, a lemenő majd rögtön visszatérő napba, a folyó hullámaiba, az éjjeli vízimadarak neszeit hallgatva. Sokan gondolják, hogy a finn erdő nyáron mesetáj, erdei szellemekkel, trollokkal. Az erdőből felszálló pára, a kísértetiesen éjjel sütő lankadt nap, a madarak ébersége és az olykor erős csend bizony varázslatossá és egyben misztikussá teszi a tájat.
Igazi nyár
Másnap segítettem füvet nyírni és kertészkedni. A természet július elejére paradicsommá varázsolta a zord északi tájat. Méhek dongtak körül minket a hatalmas zöld fűben a temérdek virág között. A folyó kékjén csillogott a nap, és játszott a hullámokon. Egy-egy nagy hal néha nagyot fickándozott a víz felszínén. Nehezen hihető, hogy itt valaha is hó és tél lehetett. A ház tulajdonosa lefejtette a mézet a kasból. A délutánt alvással, fürdéssel töltöttük el. A fűből nézve a hihetetlen kék eget, egyszer egy évben egészen bizonyossá válik, hogy létezik finn nyár.
Tari Zoltán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.