Meglepetések
A nyelvkurzus mellett bejártam az Oului egyetemre Kulturális Antropológia órákat hallgatni a nyitott egyetem program keretén belül. Egy ismerősöm által meghívást kaptam Rovaniemibe az első három hét után, ami nagyon meglepett, mivel gyerekkorom óta vágytam oda menni. Egy ajándékként éltem meg a kezdeti szenvedések és honvágy közepette. A Lappföld fővárosaként elnevezett Rovaniemi a sarkkörön helyezkedik el, ezért a Mikulás, Joulupukki székhelyét turisztikai megfontolásból is, ide helyezték. Ez nem a lakhelye, hanem a munkahelye, ahonnan manóival rendeléseket vesz fel a Postáján keresztül, illetve ajándékokat küld. A dolgozószobájában lehet vele találkozni egy fénykép készítésének az erejéig. A látogatásomkor beszélgettem is vele, és kiderült imádja Magyarországot, a gyulai kolbászt, a pálinkát és a Balatont. Nagy élmény volt először átlépni az északi sarkkört, egy mérföldkő volt az életemben. A sarkkör neve finnül Napapiiri, vagyis köldök kör. Ez egy kiváló turista csalogató biznisz központ, utóbbi időben főleg ázsiai ügyfelekre koncentrál, akik érkeznek is ezrével. A Rovaniemi látogatásomnál a házigazdám a helyi Üdvhadsereg volt, és teológusként meghívtak, hogy prédikáljak is az Istentiszteletükön. Ez egy hosszútávú barátság kezdete volt Lappfölddel.
Beilleszkedés nulláról
Az első hónapok igazi nehézsége volt a tél… A tél, ami itt északon október végén kezdődik, és egészen áprilisig elejéig keményen tartja magát, de az igazi vége csak májusban látszik az utolsó darabhavak elolvadásával. A télnek elsőként nem a hosszúságával volt a bajom, és nem is azzal, hogy több hónapig masszív sötétség volt, nem is a többméteres hótorlaszokkal és folyamatos hóeséssel, hanem az extrém hideggel. Az extrém hideg nem tűnik annyira keménynek amíg csak mínusz néhány fok van és havazás. És nem tűnik keménynek, amíg otthon üldögélsz és várod a szebb életed. Akkor válik nehézzé, amikor reggel fel kell kelni korán a sötétben, majd ki kell választani a megfelelő öltözéket, és el kell hagyni a jól szigetelt házat, meg kell választani a megfelelő közlekedést, és oda kell érni a nyelvtanfolyamra. Ez még az elején nem is annyira nehéz, de folyamatában egyre nehezebb. Nagyon fáradt voltam a hidegtől, az öltözködéstől, a sok gyaloglástól vagy biciklizéstől, a többnyelvű gondolkodástól, az idegen emberek tömegétől. Igen, bicikliztem a kezdetektől a kemény télben. Amire gyerekkoromban tanítottak: ne menj rá biciklivel a jégre, hamarosan lepergett. Persze nagyon kevés pénzem volt, lévén az első évben nem részesültem semmilyen segélyben. Egy használt öreg kerékpárt kaptam, amit használtam is jégen-hóban, amikor kicsit jobb volt az idő. Erre azért is volt szükség, mert itt északon a távolságok rettenetesek, nem mérhetőek magyar távokban. A városon belül egyórás gyalogútra van a legtöbb lakóövezettől a belváros. Ezt busszal is meg lehet tenni, de a tömegközlekedés nagyon hézagos és drága, sokszor megbízhatatlan. A napi egyóra gyaloglás sem mindig könnyen kivitelezhető, ezért nagyon sokan kerékpároznak szinte egész évben. A faggyal való első élményem nem volt túl vicces. Egy farmernadrágba elindultam gyalog otthonról, mivel nem volt nagyon hideg reggel. Csakhogy délutánra kisütött a nap, ami itt északon azt jelenti, hogy drasztikusan lehűlhet télen a levegő. A délutáni mínusz 17 fokban sétáltam haza, amikor egyszer csak úgy éreztem végem van. Alulról fájdalmasan dermedni kezdtem, szúrós érzés volt és fájdalmas. Szaladni kezdtem, és meg sem álltam egy közeli boltig, ahol felmelegedtem, majd kerestem egy buszjáratot. Ez az emlék kitörölhetetlen nyomot hagyott bennem, és megtanított tervezni, öltözködni megfelelően többrétegben, illetve plusz ruhát készíteni a táskámba.
Tari Zoltán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.