Új életem északon - Finnország IV.

Álmok és csodák a tajgán

A külföldre költözők többségében él egy igazán naiv és csodaváró gondolat, melyben nagy szerepet játszik az anyagiak kérdése. Hamar meg fogok ott gazdagodni, sőt maga a szociális ellátás elég lesz arra, hogy jobb minőségű életem legyen. Ha nem is azonnal, de kemény munkával biztosan milliomos leszek egyszer. Ezek szép álmok, de a valóság az, hogy egy bevándorló, még ha nem is menekült, és nem is Afrikából érkezik, hanem az EU-n belülről, azért csak külföldi, és sokszorosan kiszolgáltatott anyagilag, lelkileg. Távol él a családjától és elszigetelt kulturálisan, nyelvileg is. Ennek következményeként, még ha el is tud gyorsan helyezkedni, a társadalom alsóbb fokán kényszerül várakozni egy ideig, lehet mindvégig. Szorgalom és szerencse szükségesek, ahogy tudás és rugalmasság is. Mindezek mellett fontos tudni, hogy északi országokba érkezni meghívás nélkül, nem sok jóval kecsegtet. Ha nincs hol laknod, akkor például az első éjszakán összefagysz az év nagy részében. Éppen ezért is a szociális háló erőteljes és uralja az itteni életet, kezdve a lakhatással, a kötelező bejelentett lakcímmel, a bankszámla általi azonosítási rendszerrel, az egészségügyi ellátással, a szociális juttatásokkal, a munkaügyi központ folyamatos ellenőrzésével. A hálóba viszont valahogyan be kell tudni kerülni. Ez elérhető egy előre leegyeztetett munkaszerződéssel, amiben a munkaadó hostess-ként intéz mindent a dolgozónak, mivel szüksége van szaktudására hosszútávon. Be lehet kerülni házastárs, vagy igazolt partneri kapcsolat által is, persze ez nehezített út, valamint be lehet kerülni, ha önellátóként fel tud az illető mutatni egy komoly vagyont, amiből hosszútávon meg tud élni.  Nos, mivel én ad hoc maradtam kinn, egyik kategóriába sem tudtak sorolni, viszont volt egy segítőm, aki befogadott, ráadásul EU-ból jöttem, valamint regisztráltam magam munkakeresőként, ezért az első három hónap gond nélkül eltelt. A harmadik hónapban azonban kiutasíthattak volna, de nem tették, hanem csodával határos módon tartózkodási engedélyt kaptam, amivel megnyílt az út az integráció felé. Ez viszont azt jelentette, hogy nem voltam benne a szociális hálóban határozatlan időre, de minimum egy évre.

Álom és várakozás

A gyakorlatban egy évig félig-meddig a levegőben lógtam, kiszolgáltatva mások segítségének, és a majdnem hasznavehetetlen EU egészségügyi kártyámnak. Sokan névvel vagy névtelenül segítettek, rengetegszer tapasztaltam, hogy az égiek is velem voltak. A kritikus időpontokban a postaládámban találtam borítékot egy kevés pénzzel, vagy egy látogató a könyvlapok közé gyűrt néhány bankót. Az a néhány fogászati kezelésem pedig átcsúszott a rostán, még kártyát se kellett felmutatnom. Persze sokszor imádkoztam és elmélkedtem, hogy hogyan fogom túl élni. Az otthoni számláimat, diákhitelemet is fizetnem kellett, és néhány újat is… Rögtön az érkezésem után kaptam egy biztató álmot, ami azóta sem hagy nyugodni. Nem szoktam megjegyezni az álmaimat, mivel a legtöbbre már reggelre kelve nem emlékszem. Viszont volt néhány olyan álmom, amit a mai napig fel tudok idézni, annak képi gazdagsága, és erőteljes üzenete miatt. Az álom a következő volt: egy északi jellegű erdőben álltam egy patak partján, télen, hó lepett mindent. A patakmederből hirtelen egy hatalmas medve lépett elő, és megállt előttem, a szemembe nézve. A hó olvadni kezdett, és tavaszias érzés lett rajtam úrrá. A következő képen a patak partján öt lapos kő jelent meg előttem, és rájuk léptem gyorsan egymás után, nehézség nélkül, majd gyorsan ugráltam rajtuk egyenként. Ez volt az álom, és a megfejtése hosszabb időt vett igénybe. A medve ősi totemállat, törzsi szimbólum és a finnugor (és északi) népek egyik fontos jelképes állata. Felébredése a tavaszt, a megújulást jelképezi. A lapos kövek, pedig azt a benyomást keltették bennem, hogy országokba fogok utazni gyorsan, egymás után, nehézség nélkül, határok nélkül. Ez az álom, most évek múlva is jól leírták az új életemben bekövetkező változásokat, új feladatokat, valamint azt a rengeteg utazást, amit sokszor pénz nélkül, munkanélküliként megtettem az elmúlt években, legalább öt országban. Az álom központi képe azonban elsősorban az északi országok jövőjéről beszél…

Tari Zoltán