A munkám az életem

A finn étkezési szokások után szeretnék írni az itteni gondolkodásmódról a munkát illetően. Mivel felnőttként költöztem ki, ezért természetes módon a magyar gondolkodáshoz tudom először is hasonlítani a finnekét. Ez nem jelenti, hogy az egyik jó és a másik nem, de magyar szempontból sok minden érdekes vagy furcsa, ahogyan számukra is az lenne a mienk, ha hozzánk költöznének. A finnekről köztudott, hogy a munka, állás, beosztás alapján határozzák meg elsősorban magukat és másokat is. Ez az északi protestáns ország nagy hangsúlyt fektet identitásképzésében a munkavégzésre, és kevésbé érdeklődik elsőként a magánélet egyéb területeiről. A vallási filozófiai kérdések egyenesen tabu számba is mennek, nem illik megkérdezni egy idegentől, hogy miben hisz vagy hová tartozik világnézetileg. A foglalkozásra azonnal elsők között rákérdeznek, és az ismerkedés fontos témája. A munkáról való gondolkodásmódjukban feltűnő, hogy a gyakorlatias, fizikai munkavégzést előnyben részesítik, és sokkal inkább megbecsülik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy orvos vagy ügyvéd lenézett szakmabeli, de nem jelenti azt sem, hogy egy közterület rendező vagy takarító lenézett, alsóbbrendű munkás lenne. Talán azért is lehet így, mivel az itteni takarítók viszonylag jó fizetést visznek haza, és egy közterületes városnak dolgozóként stabilabb pozícióban van, és szép nyugdíjat is gyűjthet.

Fizikai munka

Alapvetően ebben a fiatal országban a fizikai munkának van nagyobb becsülete, mivel az itteni természeti viszonyok közt az életben maradáshoz a szívós, kemény, házon kívül végzett munka volt szükséges. A mindent elborító hó rendszeres elhányása, a megfelelő mennyiségű tűzifa beszerzése, és feldolgozása, a halászat, vadászat és gyűjtögetés a mai napig jellemző. Az ország egészét erdők és mocsarak borítják, és a régi időkben úgy jutottak lakóhelyhez, vagy földművelési területhez, ha kemény munkával lecsapolták a mocsarakat, kivágták az erdőket, és kialakították a vadonban életterüket. A fakitermelés az ország egyik húzóágazata, mely favágók kemény munkájára épül. A faúsztatók, kátrányégetők, halászok, matrózok élete kemény valóság, és embert próbáló életmód. A szauna használat is az erdei munka miatt terjedt el. A hidegben végzett kültéri munka után életmentő a szauna, és az egyetlen régi tisztálkodási lehetőség. Még a famunkás lovak számára is építettek hozzáférést a szaunához a régi időkben. A külső munkások étkeztetését hagyományosan egy erre felkért asszony végezte, aki segédkezett a szaunában is férfiak mosdatásában, masszírozásában.

Izzasztó kérdések

Kétkezi munkás szakma kitanulása mindenki számára ajánlott a finneknél. Sok egyetemi tanártól és lelkésztől hallottam, hogy kitanultak másik kétkezi munkás szakmát is, ha szükségük lenne rá valamikor. A múltkor egy bugyuta tesztet töltöttem ki interneten arról, hogy milyen karakterem van. A finnek számára készített teszt egyik kérdése afelől érdeklődött, hogy gyerekkoromban mi szerettem volna lenni. A megadott néhány válasz láttán annyira sokkot kaptam, hogy nem folytattam a kitöltést. Az előre megadott válaszok között ugyanis nem szerepelt semmi olyan hivatás vagy szakma, amire én vágytam, de még hasonló kategóriájú sem. Az egyik választási lehetőség a következő volt: igazi kemény izzasztó munkára vágytam. Ennél a pontnál elvesztettem a reményt. Az átlagos finn fiatalkorában arra vágyik, hogy kemény izzasztó fizikai munkát végezzen??? Ez már több a soknál. Ráadásul a többi választási lehetőség között alig volt valami elméleti szakma, sőt tanár, ügyvéd vagy orvos (magyar szentháromság) egyáltalán nem szerepelt. Ez a finn valóság: gyakorlat, fizikai munka, izzadás, a többi csak átverés lehet...

Tari Zoltán