Új életem északon - Finnország XIX.

Multikulti kurzus

Az első őszöm az országban finn nyelvkurzussal telt. Az első három hónap igen intenzív nyelvtanulása hamar meghozta a kezdeti sikert. A legtöbb tudásom abból az időből ragadt rám, és azóta csak finomodott az a tudás az élő nyelvi gyakorlattal. A tanárunk szépen lassan érthetően magyarázott. Sok nyelvtani anyagot vettünk át az első időszakban, amit társalgásokban és feladatokban gyakoroltunk. Jó érzés volt az első 10 hónap után végre egyedül intézni finnül olyan egyszerű dolgokat, mint gyógyszerkiváltás, banki egyszerű ügyintézés. Az iskolai közeg egyfajta magabiztosságot is adott nekünk, és úgy gondolom ez egy nagyon lényeges pontja a nyelvtanulásnak. A csoportomban lévő filippínók, afrikaiak és európaiak közt jó barátság alakult ki az elején. Igyekeztem mindenkivel beszélgetni, szót érteni, meg adva szabadon az esélyt a barátságokhoz. Egy idő után azonban észrevettem, hogy természetes módon klikkek alakultak ki a kontinensek szerint. Nem szándékosan, de a többi európai között találtam magam az étkezések, utazások beszélgetések során. Ez érződött a közös témáinkban, nevetésekben. Ugyanígy az ázsiaiak és afrikaiak is klikkeket alkottak. Ezt később a tanárnő próbálta oldani, és én is igyekeztem vegyülni. Nem mindig sikerült. Az ázsiaiakkal jól megtaláltam a közös hangot, korábbi koreai munkatapasztalatom miatt, de ez csak addig tartott, amíg össze nem ültek ebédelni az otthonról hozott háromfogásos ebédjeikhez. Mi európaiak néha csak kávéztunk szünetekben, vagy vettünk valami péksüteményt a közeli kioskban.

Kulturális klikkek

Sajnos az afrikaiakkal a kezdeti barátkozás után nem igazán találtam közös témát, és a vicceink sem igazán voltak kompatibilisek. Később kisebb konfliktus helyzetek is kialakultak köztünk, mivel ők nagyon érzékenyen reagáltak mindenféle versenyhelyzetre. El kell mondanom, és ez is a finn oktatás sajátossága, hogy nem igazán teremtenek az osztályban versenyhelyzetet. Természetesen egy-egy megmérettetés magával hoz ilyen érzéseket, pláne különböző kultúrák találkozásánál, de a tanárok soha nem hangsúlyozták, hogy itt bárki is versenyben van vagy teljesítmény kényszer lenne. A felmérések a nyelvi szint ellenőrzését szolgálták, mivel moduláris képzésben előrejutásra kellett hajtani. Aki elvégzi a modulokat, az fejezheti be az iskolát. Ezt a munkaügyi központ ellenőrzi, az iskola csak felmérést végez rendszeresen. Mivel nekem mindig is jól ment a nyelvtanulás és egyáltalán maga a tanulás, jobb pontokat értem el sorra a teszteken. Ezt hangosan nem hirdették ki, viszont észrevettem, hogy több osztálytársam nézegette az eredménylapjaimat, sőt végül el is kérték, hogy megnézzék a tesztlapjaimat is. Ez odáig vezetett, hogy gyanúsítgatni kezdtek, hogy a tanár kivételezik velem, már-már óvást nyújtottak be ellenem. A tanárnő sokszor csitította őket, de sajnos ez egyéni kérdés, hogy ki mennyire gyorsan halad előre, és sajnos sok harmadik országból érkezőnek nem lehet sok esélye a sikeres összehasonlításhoz, hisz én harminc éve benne vagyok oktatási rendszerekben, és az európaiak legtöbbjének az osztályban diplomájuk volt, többünknek kettő is. Néhány országból érkező diáknak emellett erős kissebségi komplexusa volt az európaiak mellett. Sajnos ezért nem lettem sokak számára a kedvenc osztálytárs.

Gyakorlat keresés

Az őszi megmérettetések utolsó fázisa egy komoly feladat volt, amely iskolai szituációban velem korábban még nem fordult elő. Azt a feladatot kaptuk, hogy kezdjünk el keresgélni az interneten magunknak munkahelyet az eddigi tanulmányaink, tudásunk, érdeklődésünk alapján. Készítsünk önéletrajzot, és adjunk be jelentkezéseket munkára. Ez azonnal élesben ment, és a célja az volt, hogy találjunk magunknak négy hétre egy olyan gyakorlati helyet, ahol valós munkakörülmények közt gyakorolhatjuk a finn nyelvet, és a szakmánkat egy idegen országban. A finnek roppant mód kedvelik a tanulásnak ezt a módját, és nagy hagyománya van a munkagyakorlatoknak. Ez már gimnáziumban elkezdődik, és új szakmák tanulásakor a tanulmányi idő akár fele is lehet ilyen éles bevetés. A mi esetünkben ez az első munkatapasztalatot jelentette az új nyelven, és a keresésre néhány hetet és segítséget is kaptunk. A munkahelyen természetesen gyakornoki poszton betanított munkásként minimális felelősséggel kell dolgoznunk. Viszont szerezhetünk jó ajánlásokat a munkaadótól, és akár állást is kaphatunk azonnal. Erre a társadalom és a munkáltatók fel vannak készülve, tehát akár egy teljesen új területen is meg lehet méretni magunkat, ha felvesznek. Én először természetesen valami ismerős dolgot szerettem volna kipróbálni, és így az Üdvhadsereghez jelentkeztem Lappföldre lelkészi gyakornoknak, illetve szociális segítő munkakörbe. Fel is vettek, így első finn munkámat Rovaniemiben kezdtem el igazi határidős munkaszerződéssel.

Tari Zoltán