Az egyik legemlékezetesebb zarándokutamról visszatérve, megkísérlem leírni az élményt, amely igazán mély nyomokat hagyott bennem. Élmény, mivel sok-sok évnyi előkészítő munka, ima, tárgyalás, szervezés után megpillantottam azt a reménysugarat, melynek apró szövetei már régóta rajzólódnak, de igazi átütő sugarat csak most eresztett. Ez a reménység pedig nem más, mint a béke lehetősége a jövő generációi számára, egy olyan béke, mely nem magától adódik, hanem újra meg kell küzdeni érte. Egy európai kislány szavai régóta nem hagynak nyugodni: „a mi országunkban soha nem volt háború, és nem is lesz”. Honnan ez a bizonyosság a mai fiatalokban, hogyan gondolhatják, hogy minden így fog maradni változatlanul, örökre? Hazug hitvallás ez, mivel nem emlékezik, mert egy másik generáció elfelejtette őket emlékeztetni a véres valóságra, a közelmúlt veszteségeire. Szemináriumon vettem részt a barátaimmal, és néhány újdonsült baráttal Budapesten, és két nap erejéig Krakkóban. A több napos program csúcspontja egy közös megemlékezés volt Európa haláltáborainak szimbolikus emlékhelyén, Auschwitz-Birkenauban.
Több, mint hat éve kaptunk inspirációt arra, hogy elindítsunk néhány barátommal egy egyesületet, amelynek célkitűzései között a magyar társadalomban lévő ellentétek kibékítése volt, a keresztény lelkiséget nem szem elől tévesztve. Kalandos utunk kezdetén sok-sok régi és új szervezettel való megismerkedésünk által összebarátkoztunk finn keresztényekkel, akiknek szívügye volt a magyarországi zsidó közösségek felkeresése, segítése. Általuk kezdtünk belelátni több közösség életébe Budapesten, és ráeszmélni a magyar társadalom súlyos problémáira, mely a történelemből fakad. A széthúzás, a kirekesztés a háború utáni időszak sajátja, mely a kibeszéletlen, elbeszéletlen múlt miatt csendként nehezedik keresztényekre, zsidókra, romákra, magyarokra. A megbékélés vált a mi szívügyünkké, de már az elején világossá vált, hogy ez a béke komoly erőfeszítések árán érhető el, és háborúságot indíthat több fronton.
Az augusztus 20-23 között több szervezet közös programjaként létrehívott szeminárium célja a béketeremtés és megemlékezés volt. A programot egy kávézóban Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg beszédével. Az est folyamán egy asztalnál foglalhattunk helyet roma közösségek képviselőivel, konzervatív izraeli fiatalokkal, magyar zsidó közösség vezetőjével, magyar keresztény egyesületek képviselőivel, és kereszténydemokrata fiatalokkal. Egy ilyen érdekes asztaltársaság már önmagában izgalmas program, és kihívás is a szervezők részére. A békéről beszélni hivatalos találkozókon, csak a szónokok pátoszán át lehet, de a meghitt asztaltársaság a bulinegyed egyik éttermének kertjében egy pohár bor mellett, igazi fesztelen kapcsolatok kialakítását teszi lehetővé. Az augusztus 20- i ünnepnapon meglátogattuk közösen a Nemzeti Múzeum állandó kiállítását, mely a magyar múltról beszélt nekünk. Az esti tűzijáték fényeivel érkeztünk meg a magyar jelenbe.
A szeminárium buszos utazással folytatódott másnap Lengyelországba. Útközben a nemzetközi delegációnk megállt a Tokaj Hegyalja térségben fekvő kis faluban, Mádon, ahol a helyreállított zsinagógát és rabbiházat tekintettük meg, emlékezve a virágzó vidéki zsidó közösségek életére. A hosszú utazás után a szállást elfoglalva, kis esti városnézéssel lengyel vacsorát fogyasztottunk el Krakkó belvárosában. A szeminárium harmadik napján ellátogattunk egy egésznapos vezetett túrára Auschwitzbe, majd Birkenauba. A megrendítő emlékzarándoklat profi idegenvezetők által történt, és átfogó képet kaptunk a Holokauszt történéseiről időrendi sorrendben. Mély fájdalom és üresség érzés töltött el a kiállítás hatalmas fényképei láttán, amin magyar állampolgárokat fosztanak meg emberi méltóságuktól, kényszerítenek marhavagonokba, akiktől elveszik az utolsó holmijukat, ruhájukat, családtagjaikat, és végül az életüket is. A gonoszság ilyenfajta tervezett megnyilvánulása kérdéseket ébreszt, majd mély szomorúságot, reménytelenséget, és végül ürességet. A sok rémtettet hallgatva azon kaptam magam, hogy folyik a könnyem, majd egy idő után már az sem megy, és próbálom magamban bizonygatni, hogy biztos volt valami kegyelem ezekben az elkövetőkben és könnyítettek a táborlakók helyzetén. És erre jön az arcba csattanó valóság: az utolsó pillanatig kínzott és kiszolgáltatott embereknek nem volt menedékük, segítőjük a haláltáborokban.
A Birkenaui tábor rámpájánál tartott megemlékezésen az izraeli fiatalok olvasták fel saját családjaik sorsát, veszteségét, és egy-egy idézetet memoárokból. Ezek az izraeliek nagyon bátor emberek, a szememben a jelenkor igazi hősei. Össze kellett szedniük magukat, hogy eljöjjenek őseik gyilkosságainak helyszínére, és kiálljanak emlékezni. És ami még ennél is szívszorítóbb: szembe kell nézniük keresztény leszármazottakkal, akik felmenői közt elkövetők, zsidómentők, vagy néma cinkosok voltak. Vállalták azt, hogy ki akarnak engesztelődni, barátokat akarnak találni. Ez a céljuk több, mint beteljesült: a résztvevők többségének nevében elmondhatom, hogy a szívünkbe zártuk ezeket a bátor fiatalokat, és megtiszteltetés érezni, hogy a barátaik lettünk. A második megemlékezést a roma csoport által a roma és szinti áldozatok emlékénél tartottuk a barakkok romjainál. Az énekből és imádságból álló rövid szertartást követően hazaindultunk Budapestre.
A szeminárium utolsó napján látogatást tettünk a Millenáris parkban egy innovációs és start-up központban, majd este résztvettünk a Parlamentnél az európai totalitárius diktatúrák áldozatainak megemlékezésén. A záró vacsorán elbúcsúztunk az izraeli delegációtól, azzal a reménnyel, hogy lesz a programunknak folytatása, és folytatódhat a két ország közötti barátság, más fórumokon programokon is. A roma-keresztény-izraeli párbeszéd egy fontos állomásához érkeztünk, mely reményeink szerint hatással lesz minél több közösségre Magyarországon, és lépések indulnak a megbékélés irányába.
A program az Izraeli Fiatal Konzervatívok, valamint a Magyar Önkéntes Liga, az Oltalmazó, Segítő, Támogató Egyesület, a Külvárosi Zsidó Vallási és Kulturális Egyesület, a FONS Nemzetközi Ökumenikus Vallási Egyesület és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség társszervezésében valósult meg.
Forrás: Miniszterelnökség, MTI OS
Tari Zoltán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.