Beilleszkedési kurzus
A közel 14 hónapos integrációs (beilleszkedési) kurzus minden finn bevándorló számára elérhető ingyenesen, a munkaügyi központban való regisztráció, és a letelepedési engedély megszerzése után pedig egyenesen kötelező. Az állam által biztosított támogatások, így a munkaügyi ellátás is ennek a teljesítéséhez kötött. A kurzusról való igazolatlan hiányzások a támogatások megvonásával járnak. A kurzus napi hét órában finn nyelvi képzést ad heti öt napon át, amelynek keretében a nyelvtani és a társalgási gyakorlatok mellett a finn társadalmi jogok és elvárások, a kultúra ismerete, a finn munka világába való beilleszkedést segítő elmélet és gyakorlat kerül oktatásra. Ezek mellett a mindennapi élet gyakorlatába is betekintést adnak a felkészült oktatók. Ilyen gyakorlat például a bogyószedés, a medvetámadás esetén kötelező teendők, a szociális ellátásban kérvények és fellebbezések írása, önéletrajz szerkesztés, választási rendszer ismerete, vonatjegy vásárlás, szabadidős tevékenységek felkutatása, stb… A tanulmányok során mindvégig rendkívül gyakorlatias oktatásban volt részünk, és sokszor a való életben gyakoroltatták velünk a tennivalókat. A bogyószedésről való ismeret átadást, a környezetvédelmi oktatást például egy közeli erdőben tartották meg, és néhány órát szedtünk is erdei áfonyát. A kurzus alatt ellátogattunk múzeumokba, szociális segítő intézményekbe, és a lappföldi télapóhoz is.
Medvetámadástan
A tanulmányok közül három témát szeretnék röviden kiemelni, melyek igen különösen hatottak számomra a korábbi magyar tanulmányaim után. Az első ilyen téma a medvetámadásról szólt. Természetesen megértettem, hogy az ország közel egészét borító erdők és lápok miatt a vadállatok közelebb élnek hozzánk, és a találkozásnak komolyabb esélyei vannak. Azt is megértettem, hogy a vadállatok félnek az emberektől, és messziről elkerülnek minket. Mindezzel együtt mégis érdekes volt tanulni arról, hogy ha meglátjuk a medvét az erdőben néhány száz méterre, vagy halljuk a hangját, akkor kezdjünk el hangosan beszélni és énekelni, és emeljük magasra a kezünket. Ezzel elkerülhetjük, hogy a medve menekülő kisállatnak néz. Nem fordíthatunk hátat, viszont határozott mozdulatokkal rézsútosan hátrálva ki kell kerülnünk a látótengelyéből, majd gyorsan el kell hagynunk a helyet. Ha a medve bocsa és az anya közé kerülünk, akkor annyi van hátra, hogy imádkozhatunk.
Esélyegyenlőség
A második érdekes tananyag az északiak legfontosabb társadalmi értékéről, az egyenlő értékűségről szólt, szabadon fordítva. Ez a gyakorlatban különösképpen a női jogokat igyekszik kidomborítani, egyenlő bánásmód, fizetés, pozíciók lehetősége a nők számára. Emellett természetesen a rasszizmus és kirekesztés elutasításáról szóló tanítás volt a téma vallási, nemi, származási háttértől függetlenül. Ehhez kapcsolódóan érdekes volt látni, hogy ha az órán például szóba került egy keresztény templom, akkor azonnal kiegészítették a mecset példájával is. A legérdekesebb mégis az volt, amikor a kor rasszizmusról tanultunk. Ennek alapján Skandináviában senkit sem lehet hátrányosan kezelni fiatal vagy idős kora miatt, és nem tanácsos fiatal vagy idős korról beszélni egy konkrét személyt illetően. Ez utóbbi hozzáállás a mindennapokban is megjelenik, mivel a finn idős emberek többsége nem tartja magát idősnek nyugdíjas korában sem, sőt igyekszik öltözködésével, viselkedésével ellensúlyozni azt. Az időskori aktív életmód nagy divat errefelé.
Minden ember joga
A harmadik érdekes téma az úgynevezett minden ember joga nevű traktátus. Ebben a természetben való viselkedés szabályait rögzítik egy pozitív felütéssel. A következő dolgok minden finn embernek, és ide látogatónak joga az erdőkben: sátorozáshoz való jog szinte bárhol, bogyószedési jog, még mások erdőjéből is, ingyenes horgászási jog amatőr felszereléssel szabad vizekből, gomba gyűjtési jog. Ami viszont tilos az erdőkben: a gombákon és bogyókon kívül bármi más összegyűjtése, beleértve a fagallyakat, zuzmókat, növényeket. Tűzrakás engedély nélkül tilos. Bekerített, kijelölt területeken természetesen semmit nem szabad tenni, de ezekből nagyon kevés van, holott az ország egész földterülete tulajdonossal rendelkezik. Hozzátenném, hogy ritkák a kerítések, még magán házak körül is, mivel a társadalom alapvetően a bizalomra és szolidaritásra épül. Jóléti állam lévén pedig senki nem szorul rá mások tulajdonára.
Tari Zoltán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.