Kávézzuk el az életet!

A finnek kávéhoz kötődő vallásos tisztelete könnyen nyomon követhető az életút eseményeik tanulmányozásából. Én azon szerencsések közé tartozom, aki évek óta benne él ezekben az eseményekben finn barátaim által. Minden fontos esemény része a kávézás, és ezek az események mindig megkövetelik a megfelelő személyzetet, akik végrehajtják a kávéztatást. A kávézás nemcsak esemény, vagy szociális találkozás eszköze, hanem az ünnepek, találkozók központi eleme, és a kévézás része a munkahelyi mindennapoknak is. Kávé szükséges a munkamegbeszélésekhez és értekezletekhez is. Nem kávét viszünk ezekre az eseményekre, hanem kávézás közben folyik egy-egy tanácskozás. A kávéhoz pedig sütemény, keksz dukál, függően az esemény fontosságától. A dolog szertartásos voltát mutatja, hogy egy-egy fontosabb alkalomnál kijelölt ideje van a programban a fekete elfogyasztására, és legalább egy óra rendelkezésre kell, hogy álljon. Az ebéd mellé röptében rendelt kávé tehát értelmezhetetlen dolog. Meg kell adni a módját egy jó kávézásnak, amely feltétlen beszélgetéshez, közösséghez kötődik.

Esküvői kávé

Az elmúlt időszakban szakács tanulóként több esküvőt követő fogadáson szolgáltam fel, illetve biztosítottam az étkezést. A protokoll része a vacsora után egy hosszabb szünet közbeiktatását követően a kávétorta nevű programpont. Az ifjú pár a feldíszített csészeszettek mellé elhelyezett ünnepi tortát közösen felvágja, majd a torta mellé elkezdik a kávé kitöltését maguknak, utat mutatva a már mögéjük sorokba rendeződő násznépnek. A kávéhoz asztalonként külön-külön sorban állnak a vendégek, hogy vágjanak maguknak egy szeletet a tortából, és töltsenek maguknak kávét a termoszból, meglöttyintve egy kevés tejjel. A kávézás többszöri kört jelent, és legalább egy órás program. Úgy is hivják ezt, hogy elkávézzák a nászt. A finn pár ezután tekinthető ténylegesen házasnak. Az elkávézás minden családi esemény fontos pontja. Kávézás történik a temetésen, a keresztelőn, a bérmáláskor, az iskola sikeres befejezésekor, egy új lakás vagy ház avatóján, évfordulókon, születésnapokon. A finnek imádják ezen kívül a nyitóalkalmakat és záróalkalmakat, ahol természetesen kávé és válogatott sütemény a középpont. A vacsora mindig független az ünnepi alkalmakon a kávézástól.

Nem svédasztal!

A kávéasztal megközelítése is fontos dolog, mivel mint minden étekezés, ez is büfé asztal szerűen van tálalva. A svédasztalt azért nem használom, mert finn viszonylatban ezen jót nevetnek, majd pedig megsértődnek. Miért kellene a svédekről elnevezni bármit is – csattan fel egy átlag finn hazafi. Hozzátéve azt is, hogy az eredeti svédasztal neve vajaskenyér vagy szendvics asztal, mely egyszerűbb apró szendvicskéket jelent majonézzel uborkával és természetesen koktélrákkal. Szóval a büféasztal az a különálló, jól megrakott, szépen megterített asztal, ahol egy vagy két oldalról  sorban állnak finnjeink, hogy egyenletes tempóban a megfelelő irányból tányéraikra halmozzanak lehetőleg minden ételből egy keveset. Nem szabad lassan szedni, nem szabad összevissza járkálni, nem lehet a sor elé vágni, és nem szabad hátranézni! A kiszedett ételből később lehet utánpótolni. Tálca nem használható, tehát ami egyszerre a kézben elfér, az a jussunk. Ez persze nagyon esetlenné teheti az ünnepet, gyakran kiborulnak ételek italok, leesnek a földre evőeszközök. Ez része a drámának. Fontos, hogy az ételért meg kell dolgozni, sorba kell állni, ki kell magunknak szedni, és ami még fontosabb skandináviában,  a végén a megfelelő helyre vinni a csetrest, és ott szétszortírozni pontos minta szerint. Ezt is tempósan, sorjában, és nem hátra tekintve.

Tari Zoltán