Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Északi csodák nyomában - Finnország V.

2018/10/04. - írta: dzsoli06

Kávét a népnek!

 

Kávézzuk el az életet!

 

A finnek kávéhoz kötődő vallásos tisztelete könnyen nyomon követhető az életút eseményeik tanulmányozásából. Én azon szerencsések közé tartozom, aki évek óta benne él ezekben az eseményekben finn barátaim által. Minden fontos esemény része a kávézás, és ezek az események mindig megkövetelik a megfelelő személyzetet, akik végrehajtják a kávéztatást. A kávézás nemcsak esemény, vagy szociális találkozás eszköze, hanem az ünnepek, találkozók központi eleme, és a kévézás része a munkahelyi mindennapoknak is. Kávé szükséges a munkamegbeszélésekhez és értekezletekhez is. Nem kávét viszünk ezekre az eseményekre, hanem kávézás közben folyik egy-egy tanácskozás. A kávéhoz pedig sütemény, keksz dukál, függően az esemény fontosságától. A dolog szertartásos voltát mutatja, hogy egy-egy fontosabb alkalomnál kijelölt ideje van a programban a fekete elfogyasztására, és legalább egy óra rendelkezésre kell, hogy álljon. Az ebéd mellé röptében rendelt kávé tehát értelmezhetetlen dolog. Meg kell adni a módját egy jó kávézásnak, amely feltétlen beszélgetéshez, közösséghez kötődik.

 

Esküvői kávé

Az elmúlt időszakban szakács tanulóként több esküvőt követő fogadáson szolgáltam fel, illetve biztosítottam az étkezést. A protokoll része a vacsora után egy hosszabb szünet közbeiktatását követően a kávétorta nevű programpont. Az ifjú pár a feldíszített csészeszettek mellé elhelyezett ünnepi tortát közösen felvágja, majd a torta mellé elkezdik a kávé kitöltését maguknak, utat mutatva a már mögéjük sorokba rendeződő násznépnek. A kávéhoz asztalonként külön-külön sorban állnak a vendégek, hogy vágjanak maguknak egy szeletet a tortából, és töltsenek maguknak kávét a termoszból, meglöttyintve egy kevés tejjel. A kávézás többszöri kört jelent, és legalább egy órás program. Úgy is hivják ezt, hogy elkávézzák a nászt. A finn pár ezután tekinthető ténylegesen házasnak. Az elkávézás minden családi esemény fontos pontja. Kávézás történik a temetésen, a keresztelőn, a bérmáláskor, az iskola sikeres befejezésekor, egy új lakás vagy ház avatóján, évfordulókon, születésnapokon. A finnek imádják ezen kívül a nyitóalkalmakat és záróalkalmakat, ahol természetesen kávé és válogatott sütemény a középpont. A vacsora mindig független az ünnepi alkalmakon a kávézástól.

 

Nem svédasztal!

A kávéasztal megközelítése is fontos dolog, mivel mint minden étekezés, ez is büfé asztal szerűen van tálalva. A svédasztalt azért nem használom, mert finn viszonylatban ezen jót nevetnek, majd pedig megsértődnek. Miért kellene a svédekről elnevezni bármit is – csattan fel egy átlag finn hazafi. Hozzátéve azt is, hogy az eredeti svédasztal neve vajaskenyér vagy szendvics asztal, mely egyszerűbb apró szendvicskéket jelent majonézzel uborkával és természetesen koktélrákkal. Szóval a büféasztal az a különálló, jól megrakott, szépen megterített asztal, ahol egy vagy két oldalról  sorban állnak finnjeink, hogy egyenletes tempóban a megfelelő irányból tányéraikra halmozzanak lehetőleg minden ételből egy keveset. Nem szabad lassan szedni, nem szabad összevissza járkálni, nem lehet a sor elé vágni, és nem szabad hátranézni! A kiszedett ételből később lehet utánpótolni. Tálca nem használható, tehát ami egyszerre a kézben elfér, az a jussunk. Ez persze nagyon esetlenné teheti az ünnepet, gyakran kiborulnak ételek italok, leesnek a földre evőeszközök. Ez része a drámának. Fontos, hogy az ételért meg kell dolgozni, sorba kell állni, ki kell magunknak szedni, és ami még fontosabb skandináviában,  a végén a megfelelő helyre vinni a csetrest, és ott szétszortírozni pontos minta szerint. Ezt is tempósan, sorjában, és nem hátra tekintve.

 

 

Tari Zoltán

 

Szólj hozzá!

Északi csodák nyomában - Finnország IV.

2018/09/26. - írta: dzsoli06

Kávézni pedig kell

Kávé ha kell ha nem

 

Egy külön misét mindenképpen megér a finnek kávé mániája. Ez volt talán a legelső feltűnő dolog, amit észrevettem az északi látogatásaim során, és merem állítani, hogy az egyik legmeghatározóbb élmény. Kávézni annyit jelent itt, mint szociális kapcsolatokat ápolni. Ha valaki meg akar beszélni valami fontosat, akkor meghívja a társalkodó partnerét kávézni. És innen kezdődik az egész történet különlegessége, ugyanis nem ám arról van szó, hogy gyorsan letudjuk a kávézást valami útmenti cukrászdába vagy kávézóba. A kávézás szent dolog, a szaunázáshoz hasonlóan, és mint ilyenhez a lakásunba kell hívni a barátot, ismerőst. Magyar viszonylatban is előfordul a meghívás a saját lakásba, de a finneknél ez egy rendkívül fontos momentum, ugyanis ettől a látogatástól kezdve él a barátság, vagy fordul komolyabbra a közös ügy. A meghívás része, hogy alaposan körbekalauzolják a vendéget, kínosan ügyelve arra, hogy lehetőleg minden zugát lássa a lakásnak. A hálószoba ajtaja természetesen nyitva áll, az ágy precízen bevetve, és a vendég gyakran kíváncsi a szaunára és a gardróbra is. Csak semmi takargatnivaló, hiszen kávézni jött valaki hozzánk.

 

 

 

Szertartás

 

A szertartás a nappaliban folytatódik 10-15 perc kínos vagy kellemes beszélgetéssel, puhatolózással, és percre pontosan ennyi idő áll a rendelkezésre a kávéfőző beüzemeléséig. Ez alatt semmi szín alatt nem kínálunk a vendégnek semmit, bemelegítés van, semmi komoly téma. Az idő végéhez érve a vendéglátó jelzi, hogy dolga van a konyhában, be kell lőni a kávéfőzőt, amelybe már előre be van készítve a nyersanyag, tehát egy gombnyomás csupán, ám fek kell tenni a vízforralót a teának, fel kell szeletelni a kalácsot, elő kell venni a szép kávéskészletet, tejes porcelán kancsót, cukortartó cserepet, be kell hajtogatni a szalvétát. Apropó kávéfőző... A finneknél a világ minden kávéfőző technológiája megtalálható, de döntő többségük szigorúan (!) a filteres kávéfőzőt használja, melybe az ehhez a géphez gyártott őrölt kávéra forró víz csepeg egyenletes tempóban felülről, és a kávé egy termoszba vagy melegítőlapon álló kancsóba folyik le. A finn filteres kávé nem túl erős, és enyhe pörkölésű. Szigorúan meghatározott, hogy mennyi kanál őrleményt adhatunk egységnyi vízhez. Erre mániákusan ügyelnek, főleg ha közösségi kávéfőzés zajlik. Külön erre a célra vásárolt mérőkanalak, mérőpoharak állnak a rendelkezésre. Több munka gyakorlatomon kaptam fejmosást, amiért túl erős kávét főztem le. Meg is kérdezték rosszallóan, hogy miért nem használtam a mérőeszközt. Visszatérve a vendéghez. A kávé elkészültével a beszélgetés a konyhában vagy étkezőben az asztalnál folytatódik. A kávé vagy tea kiöntése a vendéglátó feladata, és a folytonos kínálása is. A forró ital mellé mindig kell tálalni édes kalácsot, kekszet, jégkrémet, és illik valami sósat is előkészíteni.

 

Csak szépen sorjában

A kávé és édességek visszautasítása nagyon ritka és modortalan, ebben az esetben komoly okot kell találni a vendég nem fogyasztásához, illetve el kell árulni időben, hogy mit szeretne a vendég kávé vagy édesség helyett. A beszélgetés komolyabb része az asztalnál kávézás mellett zajlik, ez a hivatalos tárgyalásos rész. Ha a beszélgetés hosszúra nyúlik, a társaság visszatér a nappaliba, de az étkezés csak addig tart, amíg kávé van a csészében. Ebből adódik, hogy a finnek sok csészével isznak egyszerre lassan, ám a tempó is fontos, mivel nem hűlhet ki a kávé. A finnek nem isszák meg a régi vagy elhűlőben lévő feketét. Egy órás kávét kérdezés nélkül a csapba öntenek, és újat tesznek fel főni. A kávéztatás közösségi része hasonlóan szertartásos, és komoly felelősségteljes feladat a lebonyolítása. Az asztal megterítés, mint általában minden étkezésnél büfé asztal szerűen történik, tehát a kávéscsészék a kanállal és szalvétával feldíszítve stócokba állnak az asztalon. Fontos, hogy a csészéhez alátét, és külön süteményes tányérka is jár. Az asztalt sorban állva egy előre meghatározott irányból közelítik meg, és kínosan ügyelnek a folyamatos haladásra, az ételek kiszedésekor. A kávézás után a csészéket és tányérokat egy megadott helyre szigorúan a vendég feladata eljuttatni. Az első hivatalosabb finn látogatásom során egy nap során annyiszor kávéztam, ahány családdal találkoztam, ahány vendéglátóm volt, és ahány közösségi programon vettem részt. Emiatt volt, hogy nyolcszor kávéztam, ami legalább 16 csésze kávét, és 16 szelet süteményt jelentett. Mondanom sem kell a finnek reggel 6-tól este tízig szemrebbenés nélkül lefőzik a kávét a vendéglátásokhoz. Néhány nap után egész éjjel a plafont bámultam a kávés mámoromban.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Holokausti näyttely Oulussa

2018/09/12. - írta: dzsoli06

Holokaustista kertova näyttely Oulun Pohjankartanon koululla on esillä kahden viikon ajan 3-14. syyskuuta. Sen on järjestänyt työryhmä joka koostuu usean eri seurakunnan jäsenistä. Kaikki 35 vapaaehtoista ovat tehneet hyvää yhteistyötä tämän laadukkaan näyttelyn avaamiseksi koululaisille ja muulle yleisölle. Näyttelyn idea on lähtöisin kokkolalaisen Siv Piispasen sydämeltä ja Kokkolan Exodus työryhmä toteutti ensimmäisen näyttelyn marraskuussa 2017 Kokkolassa. Siv on osallistunut Israelissa, Jerusalemissa sijaitsevan Yad Vashem Museon Holocaust-koulutukseen. Hän sai sieltä luotettavaa, tieteellisesti tutkittua tietoa 2. Maailman sodan juutalaisten tuhoamiseen liittyvistä asioista. Näyttelyissä käytetyt paneelit ja videot ovat peräisin Yad Vashem Museosta.

 

Oululaisen näyttelytoimikunnan puheenjohtaja Vesa Liljamo aloitti työryhmänsä kanssa organisoimaan näyttelyä helmikuussa 2018. Avajaisiin onnistuttiin saamaan arvovaltaisia vieraita; Israelin Suomen suurlähettiläs, Dov Segev-Steinberg avasi näyttelyn, Oulun kaupungin valtuuston puheenjohtaja Juha Hänninen lausui kaupungin terveiset, Oulun hiippakunnan piispa Samuel Salmi toi tervehdyksen ev.lut. kirkon edustajana näyttelylle ja kansanedustaja Sari Essayah puhui ihmisoikeuksien puolesta. Kutsuvieraat ja näyttelyn yhteyteen rakentuneen seminaariväen toivotti tervetulleeksi näyttelyn työryhmän puheenjohtaja Vesa Liljamo.

 

 

Minulle henkilökohtaisesti avajaiset olivat erittäin liikuttava kokemus, ei ainoastaan siksi että olen yksi vapaaehtoisista, vaan se ilo, että sain olla näkemässä Oulun kaupungin ja niin monen eri seurakunnan johtajan olevan kokonntuneena yhteen kunnioittaen läsnäolollaan näyttelyn teemaa. Oli myös kunnia saada kuulla suurlähettilään puhetta ja että näyttelymme oli syynä hänen ensimmäiselle vierailulleen Oulussa. Kuuntelin mielenkiinnolla hänen kertomustaan omasta elämästään saaden tietää hänen olevan puolalaisen ja unkarilaisen holokaustista selviytyjien poika, joten näyttelymme kosketti häntä läheisesti. Unkarilaisena minulla on tietyt syyt osallistua tämän kaltaisiin ohjelmiin, 2. Maailman sodan tapahtumat Unkarissa, jolloin natsit unkarilaisten (isovanhemapani ja kansanjohtajat) avulla tappoivat yli 600.000 Unkarin kansalaista, heistä suurin osa oli Unkarin juutalaisia.

 

Haluan sanoa erityiskiitokset piispa Samuel Salmelle hänen lämpimistä sanoistaan, joilla hän toivotti Israelin suurlähettilään tervetulleeksi oman seurakuntansa ja kaikkien kristittyjen nimissä Ouluun. Puheessaan hän tunnusti kirkkoisän Martin Lutherin erheen kirjoituksissaan juutalaisista, ne eivät olleet asianmukaisia ja piispa itse ei allekirjoittaisi niitä tänä päivänä. Lopuksi piispa toivotti rauhaa Jerusalemille ja kaikille kansoille.

Haluan kiittää Oulun kaupunkia, Pohjankartanossa toimivaa Oulu-opistoa tilojen järjestymisestä näyttelylle, ja Vesa Liljamoa kaikesta työstä ja vaivannäöstä tämän tärkeän tapahtuman toteutumisessa. Toivon, että tämä näyttely auttaa tulevaa sukupolvea kunnioittamaan erilaisia ihmisryhmiä ja alati rakentamaan ihmisoikeuksien mukaista maailmaa. Toivon Oulun, Suomen ja Israelin valtion välille kasvavaa ystävyyttä ja yhteistyötä tieteen, taiteen ja talouden aloilla.

Tapasin henkilöhtaisesti viime vuonna Schindlerin listan kautta selvinneen puolalaisen Eva Ratz. Hän on kohta 90- vuotias Israelissa asuva rouva. Kohtaamisemme aikana hän kertoi oman, todella tapahtuneen selviytymistarinansa. Nykyään hän on huumorintajuinen, iloinen ja elämänhaluinen ikäihminen. Kysyessäni mikä on hänen terveisensä seuraavalle sukupolville, hän sanoi: ’Kuten minulla on yksi mahdollisuus elää, niin on teilläkin, niin eläkää, eläkää täyttä elämää! Perustakaa perhe, tehkää lapsia ja nauttikaa jokaisesta elämänne hetkestä!’ Näillä sanoilla haluan toivottaa rauhaa kaikille, erityisesti näyttelyssä vieraileille.

Lokakuussa näyttely on esillä Kruunupyyssä ja ensi vuonna Rovaniemellä.

Zoltán Tari, FONS Nordic ry:n puheenjohtaja

SHOAH-Holokausti Kuinka se oli inhimillisesti mahdollista- näyttelyn esittelijä

Oulu     

Szólj hozzá!

Holocaust Exhibition arrived to Oulu

2018/09/09. - írta: dzsoli06

 

Holocaust exhibition arrived to Oulu, Pohjankartano school for two weeks between 4-14. of September, organized by Holocaust workgroup from many different churches. All 35 workers are voluntarily helped to make this quality program for school groups and for everbody. The exhibtion’s idea was coming from Kokkola Exodus workgroup, where through Siv Piispanen’s leadership they had the same material last november. Siv has participated earlier a Holocaust traning in Jad Vashem Museum, Jerusalem, Israel. The museum offered her great help to make the material and the knowledge about the trustful and researched facts happened during Worl War II Europe.

 

The local workgroup’s leader, Vesa Liljamo started the organizing of this program with his team already in this year february, and succed to invite to Oulu honered guests like Israel’s Ambassador to Finland, Dov Segev-Steinberg, who opened the exhibition, in the name of Oulu city leadership Juha Hänninen greeted the guests, the bishop of Oulu, Samuel Salmi represented Evangelical Lutheran Church and greeted the exhibition,  along with memeber of parliament Sari Essayah, who held her speech about human rights. The invited guests and audience of seminar was also greeted by Vesa Liljamo, the leader of Holocaust workgroup.

 

For me personally, the opening ceremony was a deeply touching gathering, because as one of the exhibition’s teacher we put our time and work to this program, and happy to see that Oulu city and many church leaders, including Evlut kirkko leaders came to honor this work and the topic. It was also a great honor to lissten Israel’s Ambassador speech and get known that he was first time in Oulu becasue of our program. It was also interesting to get know from him, that he is the son of Holocaist survivirs from Poland and Hungary, so his life is deeply attached to our topic. As a hungarian, I have special resoonsibility for programs like this, because of the happenings during war, as Hungary was the ally of Nazi Germany, and with the help of hungarian people,( my forfathers and leaders)  about 600.000 hungarian citizen, mainly jewish people were brutally murdered from my homecountry in Holocaust.

 

I want to say  special thanks for bishop Samuel Salmi, who warmly welcomed the Ambassador of Israel in the name of his church but also in the name of all christians in Oulu,. In his speech he confessed the mistakes of one of the church fathers, Martin Luther, whose connections with jews and writings about them were not proper. He also wished peace for Jerusalem and for all nations.

 

I would like to thank for Vesa Liljamo’s work and also for Oulu city and also in Pohjankartano school’s working Oulu Opisto to give space for our program and to make possible this important meeting. I hope this meeting will help the next geeneration to respect every kind of people groups, to make human rights in the right position in nordic area continously and open for Finland economical and friendship connections with the State of Israel.

 

I would like to also wish all the visitors peace and would like to remember through my personal memory by meeting with one of the Schindler’s survivors, Eva Ratz from Poland, last year in Jerusalem. She survived the war, she is nearly 90 years old, living in Israel. She told me her story about surviving and gave me testimony that all what happened were true. She is very funny and joyful person and when I asked that what is her message for next generations, she said: „As i had one chane in my life, all you have also only one, so be alive, live a full life, make family and kids and enjoy every day of your life!”

The Exhibiton continues to Kruunubyy in October and next year to Rovaniemi, Lappland.

Zoltán Tari

Szólj hozzá!

Memorial pilgrimage and seminar with hungarian and israeli youngs

2018/09/02. - írta: dzsoli06

 

 

I returned from one of the most meaningful pilgrimage trip in my life, and now I try to write down the experience, which made me deeply different. Experience, what we have prepared for long-long time, after plenty times of prayer, meetings, organize… I am after these all, and from the darkness finally appeared a ray of life, of hope, and in it’s small texture has been drawn long time, but a real ray only realized now. This hope is nothing else but the chance for peace for next generations also, peace, which not happening by self, but need to fight for. I lisstened a European young girl’s comment, and I could’nt get rid from my mind: „there was never ever war in our country and never can happen either.” Where is this confidence coming from? How young generation could think that nothing will change in Europe? It is clearly a fake confession, because forget to remember, remember the bloodsheds of XX. century history, our close past. There is a generation also, who forget to make their own kids remember. I have partcipated a seminar with my old and new friends in Budapest and in Krakkow. The four days program’s highest moment was our commemoration of the Victims of Nazi Europe in the memorial site Auschwitz-Birkenau.

 

More than six years ago, I got inspiration with some of my friends to found an Association, and made peacemaking as highest goal in Hungarian Society, include our christian heritage and spirituality. In the very begining of our long adventerous journey, we met many organizations, and among them some finnish chritians, who were deeply involved in hungarian jewish communities everyday life. Through them we started to visit and see communities in Budapest, and we realized the problems of our society more and more, and the problem's roots from our history. Separation, miscommunication is belonging to the afterwar situation, and the unspoken, untold past is sitting heavily ont he neck of christians, jews, romas, hungarians. We realized, that need peacemaking work and for this we need to make strong efforts, and it can cause a lot of fight.

 

The program happened during 20-23 of August, organized by a bunch of civil associations, has a goal of reconciliation and remembrance. In the opening ceremony of the seminar, Tristan Azbej held us an unforgottable speech. He was representing Hungarian Government, as he is the Deputy State Secretary of the Prime Minister’s office in connection of helping persecuted christians. We sat in the opening dinner in one table together with representatives of roma communities, conservative youngs from Israel, hungarian jewish community leaders, hungarian christian associations leaders, and christiandemocrat youngs from Hungary. This interesting table community is an exciting phenomenon itself, but also challenge for the organizers. To talk about peace in pathetic meetings are easy, but to have a dinner with people, gives a real friendship atmosphere with a glas of good wine. We celebrated also together Hungarian National Day by visitng National Museum.

 

The Seminar continued with a bus trip to Poland. On the way to Krakkow, we stoped in Mád, where we visited the newly renovated Synagogue and Rabbi House. We remembered the missing jewish community, totally murdered there. We lisstened the story of their life before war, and their great achievements on studies and wine making.

After arriving to our Hotel, we had dinner in the downtown of Krakkow. In the third day of our program, we had a whole day guided tour in Auschwitz-Birkenau memorial site. I felt deep sorrow and emptiness to lissten the stories of the deathcamp by our professional guide. We have seen original pictures of hungarian citizens, victims, took away their human dignities, pushed to cattle trains, robbed their belongings and took their life at the end… This kind of planned evil doing make in me questions at first, then sorrow, hopelessness. I cried at the begining, but later on the tour I only tried to make sure inside me ,that this people didnot suffered too much, but the reality hits me: no mercy, no help was for them.

 

Our remembrance ceremony held at the Birkenau train station, where our israeli friends have read about their lost family members, and memories from books. These youngs are the bravest people, I ever seeen in my life. Real heroes, who  has the courage to come the murder place of their own families, and even talk. The more hard for me also to think: they come to reconciliate with european christians, who are the posible grandchildrens of perpatraitors, jewish savers, or silent standbyers. They also came to find new friends: this is fullfilled, and I could tell in the name of all participants, that we find real new friends in them, and was an honor to share this remembrance with them. We closed our ceremony with the roma people’s group prayer and song, held in the Memorial site of Roma and Sinti victims. In the last day, we also visit a hungarian startup center in Budapest, and the European Day of Memorial program about totalitarian victims.

 

Program organized and represented by: Young Conservatives of Israel, Hungarian Voluntary League, Care – Help – Support Association, Suburban Jewish Cultural Association, FONS International Oecumenical Association, Young Christiandemocrat Alliance Hungary.

 

Source: Prime Minister’s Office, MTI OS

 

 

Zoltán Tari

Szólj hozzá!

Emlékező zarándoklat és szeminárium magyar és izraeli fiatalokkal

2018/08/29. - írta: dzsoli06

 

 

Az egyik legemlékezetesebb zarándokutamról visszatérve, megkísérlem leírni az élményt, amely igazán mély nyomokat hagyott bennem. Élmény, mivel sok-sok évnyi előkészítő munka, ima, tárgyalás, szervezés után megpillantottam azt a reménysugarat, melynek apró szövetei már régóta rajzólódnak, de igazi átütő sugarat csak most eresztett. Ez a reménység pedig nem más, mint a béke lehetősége a jövő generációi számára, egy olyan béke, mely nem magától adódik, hanem újra meg kell küzdeni érte. Egy európai kislány szavai régóta nem hagynak nyugodni: „a mi országunkban soha nem volt háború, és nem is lesz”. Honnan ez a bizonyosság a mai fiatalokban, hogyan gondolhatják, hogy minden így fog maradni változatlanul, örökre? Hazug hitvallás ez, mivel nem emlékezik, mert egy másik generáció elfelejtette őket emlékeztetni a véres valóságra, a közelmúlt veszteségeire. Szemináriumon vettem részt a barátaimmal, és néhány újdonsült baráttal Budapesten, és két nap erejéig Krakkóban. A több napos program csúcspontja egy közös megemlékezés volt Európa haláltáborainak szimbolikus emlékhelyén, Auschwitz-Birkenauban.

 

 

 

Több, mint hat éve kaptunk inspirációt arra, hogy elindítsunk néhány barátommal egy egyesületet, amelynek célkitűzései között a magyar társadalomban lévő ellentétek kibékítése volt, a keresztény lelkiséget nem szem elől tévesztve. Kalandos utunk kezdetén sok-sok régi és új szervezettel való megismerkedésünk által összebarátkoztunk finn keresztényekkel, akiknek szívügye volt a magyarországi zsidó közösségek felkeresése, segítése. Általuk kezdtünk belelátni több közösség életébe Budapesten, és ráeszmélni a magyar társadalom súlyos problémáira, mely a történelemből fakad. A széthúzás, a kirekesztés a háború utáni időszak sajátja, mely a kibeszéletlen, elbeszéletlen múlt miatt csendként nehezedik keresztényekre, zsidókra, romákra, magyarokra. A megbékélés vált a mi szívügyünkké, de már az elején világossá vált, hogy ez a béke komoly erőfeszítések árán érhető el, és háborúságot indíthat több fronton.

 

Az augusztus 20-23 között több szervezet közös programjaként létrehívott szeminárium célja a béketeremtés és megemlékezés volt. A programot egy kávézóban Azbej Tristan, a Miniszterelnökség üldözött keresztények megsegítéséért felelős helyettes államtitkára nyitotta meg beszédével. Az est folyamán egy asztalnál foglalhattunk helyet roma közösségek képviselőivel, konzervatív izraeli fiatalokkal, magyar zsidó közösség vezetőjével, magyar keresztény egyesületek képviselőivel, és kereszténydemokrata fiatalokkal. Egy ilyen érdekes asztaltársaság már önmagában izgalmas program, és kihívás is a szervezők részére. A békéről beszélni hivatalos találkozókon, csak a szónokok pátoszán át lehet, de a meghitt asztaltársaság a bulinegyed egyik éttermének kertjében egy pohár bor mellett, igazi fesztelen kapcsolatok kialakítását teszi lehetővé. Az augusztus 20- i ünnepnapon meglátogattuk közösen a Nemzeti Múzeum állandó kiállítását, mely a magyar múltról beszélt nekünk. Az esti tűzijáték fényeivel érkeztünk meg a magyar jelenbe.

A szeminárium buszos utazással folytatódott másnap Lengyelországba. Útközben a nemzetközi delegációnk megállt a Tokaj Hegyalja térségben fekvő kis faluban, Mádon, ahol a helyreállított zsinagógát és rabbiházat tekintettük meg, emlékezve a virágzó vidéki zsidó közösségek életére. A hosszú utazás után a szállást elfoglalva, kis esti városnézéssel lengyel vacsorát fogyasztottunk el Krakkó belvárosában. A szeminárium harmadik napján ellátogattunk egy egésznapos vezetett túrára Auschwitzbe, majd Birkenauba. A megrendítő emlékzarándoklat profi idegenvezetők által történt, és átfogó képet kaptunk a Holokauszt történéseiről időrendi sorrendben. Mély fájdalom és üresség érzés töltött el a kiállítás hatalmas fényképei láttán, amin magyar állampolgárokat fosztanak meg emberi méltóságuktól, kényszerítenek marhavagonokba, akiktől elveszik az utolsó holmijukat, ruhájukat, családtagjaikat, és végül az életüket is. A gonoszság ilyenfajta tervezett megnyilvánulása kérdéseket ébreszt, majd mély szomorúságot, reménytelenséget, és végül ürességet. A sok rémtettet hallgatva azon kaptam magam, hogy folyik a könnyem, majd egy idő után már az sem megy, és próbálom magamban bizonygatni, hogy biztos volt valami kegyelem ezekben az elkövetőkben és könnyítettek a táborlakók helyzetén. És erre jön az arcba csattanó valóság: az utolsó pillanatig kínzott és kiszolgáltatott embereknek nem volt menedékük, segítőjük a haláltáborokban.

 

A Birkenaui tábor rámpájánál tartott megemlékezésen az izraeli fiatalok olvasták fel saját családjaik sorsát, veszteségét, és egy-egy idézetet memoárokból. Ezek az izraeliek nagyon bátor emberek, a szememben a jelenkor igazi hősei. Össze kellett szedniük magukat, hogy eljöjjenek őseik gyilkosságainak helyszínére, és kiálljanak emlékezni. És ami még ennél is szívszorítóbb: szembe kell nézniük keresztény leszármazottakkal, akik felmenői közt elkövetők, zsidómentők, vagy néma cinkosok voltak. Vállalták azt, hogy ki akarnak engesztelődni, barátokat akarnak találni. Ez a céljuk több, mint beteljesült: a résztvevők többségének nevében elmondhatom, hogy a szívünkbe zártuk ezeket a bátor fiatalokat, és megtiszteltetés érezni, hogy a barátaik lettünk. A második megemlékezést a roma csoport által a roma és szinti áldozatok emlékénél tartottuk a barakkok romjainál. Az énekből és imádságból álló rövid szertartást követően hazaindultunk Budapestre.

 

A szeminárium utolsó napján látogatást tettünk a Millenáris parkban egy innovációs és start-up központban, majd este résztvettünk a Parlamentnél az európai totalitárius diktatúrák áldozatainak megemlékezésén. A záró vacsorán elbúcsúztunk az izraeli delegációtól, azzal a reménnyel, hogy lesz a programunknak folytatása, és folytatódhat a két ország közötti barátság, más fórumokon programokon is. A roma-keresztény-izraeli párbeszéd egy fontos állomásához érkeztünk, mely reményeink szerint hatással lesz minél több közösségre Magyarországon, és lépések indulnak a megbékélés irányába.

A program az Izraeli Fiatal Konzervatívok, valamint a Magyar Önkéntes Liga, az Oltalmazó, Segítő, Támogató Egyesület, a Külvárosi Zsidó Vallási és Kulturális Egyesület, a FONS Nemzetközi Ökumenikus Vallási Egyesület és az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség társszervezésében valósult meg.

Forrás: Miniszterelnökség, MTI OS

 

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Északi csodák nyomában - Finnország III.

2018/08/15. - írta: dzsoli06

Nagy testvér segít

 

 

Társadalmi szolidaritás

Finnország és általában az északi országok egyik legfontosabb sajátossága a fejlett szociális rendszerük, és az abból fakadó jóléti állam ideája. Az északi régió háború utáni fejlődése szinte töretlenül haladt a mai jóléti rendszer irányában, és nem akasztotta meg a fejlődést valamely más ország uralma, ideológiája. A szociális intézkedések bevezetése fokozatosan történt, és társadalmi szolidaritásra építkezett. A szociális rendszer alapja a szolidaritás, és az erős nemzet tudat mellett a komolyan vett és komolyan kiépített társadalombiztosítás. Ez utóbbiból fakad a az adórendszer, a nyugdíjrendszer, a szociális és egészségügyi ellátás, valamint a munkaügy összekapcsolása, szoros együttműködése. A finnek fizetésük jelentős részét fizetik be adók és járulékok formájában. A tehetősebbek többet fizetnek, míg a szegényebbek kevesebbet. Az adó szinte mindenre kiterjed, beleértve a tulajdonban lévő ingatlant és földterületet is. A biztosítás fenntartásának kulcsa az adóbevallás, illetve őszinteség a saját életet illetően. Ebből fakad az is, hogy az állam erős kontrollt gyakorol a társadalom tagjai felett, és minden adatot elér, kontrollál és felülvizsgál, és ez úgy lehetséges, hogy az adatokhoz könnyedén hozzáfér. Minden személy a szociális azonosítója által bárhonnan beazonosítható, és össze van kapcsolva az azonosítása a banki profiljával.

 

Nagy testvér

A kontroll azt jelenti, hogy az állam elvárja az őszinte adóbevallást, illetve tulajdon bevallását, valamint a magánéletre vonatkozó adatok azonnali őszinte beszolgáltatását. Ilyen adatok például a lakcím, az együttélés, házassági vagy élettársi kapcsolat, munkahely, egyházi tagság, egészségi vagy szociális állapot stb... Az őszinteség azt is jelenti, hogy az adatok könnyedén elérhetőek, ellenőrizhetőek, kikérhetőek, és egyfajta központi rendszer részét képezik. A rendszerben így ellenőrizhető, hogy valóban rászorul -e valaki szociális támogatásra, egészségügyi ellátásra vagy egyéb támogatásokra. Ebben alapvető szerepe van például a munkaügyi központnak, mely egyfajta rendőrségként nyomoz az emberek után, különösen szociális rászoruló esetében, mivel a rászorulók többsége a munkanélküliségük miatt szorulnak segítségre. A munkaügy így rendszeresen felkeresi, monitorozza, segíti a munkanélkülieket, megtalálva nekik a megfelelő képzéseket vagy átképzést, illetve munkát. Ha a munkaügy nem ad egyértelmű jelzést egy illetőről, vagyis az nem működött velük együtt, az jelentheti azt is, hogy az illető kiesik teljes egészében a szociális segítségből.

 

Segítség mindenkinek

Az együttműködő rászorulók támogatása az élet minden területére kiterjed, és egyfajta alapvető létbiztonságot hoz létre. Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek szegények, de jelenti azt, hogy mindenki számára elérhető a segítség, ha képes együttműködésre, és ellenőrizhető. A támogatás azért is nagyon fontos, mert itt az év nagy részében éjjel nagyon hideg van, tehát senki nem tartózkodhat az utcán. A lakhatási támogatás különböző társadalmi rétegeknek elérhető, és a hetvenes évek után egyre többeknek elérhetővé vált a támogatott lakhatás valamilyen formája. Lakhatás biztosítása munkásoknak, tanulóknak, kisebbségeknek, stb. Az alapvető munkanélküli ellátások mellett  szociális segély is elérhető, mely utóbbi rendszeres bevalláshoz, ellenőrzéshez, esetleg szociális munkással való találkozásokhoz is kötött. Az egészségügyi ellátás alapvetően ingyenes, azonban vizitdíjak fizetése általános. A vizitdíj fizetésére is lehet támogatást kérni rászorulóknak. A családi állapothoz köthető támogatások mellett az idősek számára is sokféle segítség elérhető. Az önkormányzati költségvetések jelentős részét szociális segítségre, egészségügyre, közoktatásra és házi segítségnyújtásra költik a finnek.

 

Tari Zoltán

 

Szólj hozzá!

Északi csodák nyomában - Finnország II.

2018/08/07. - írta: dzsoli06

Életem a munkám

 

A munkám az életem

 

A finn étkezési szokások után szeretnék írni az itteni gondolkodásmódról a munkát illetően. Mivel felnőttként költöztem ki, ezért természetes módon a magyar gondolkodáshoz tudom először is hasonlítani a finnekét. Ez nem jelenti, hogy az egyik jó és a másik nem, de magyar szempontból sok minden érdekes vagy furcsa, ahogyan számukra is az lenne a mienk, ha hozzánk költöznének. A finnekről köztudott, hogy a munka, állás, beosztás alapján határozzák meg elsősorban magukat és másokat is. Ez az északi protestáns ország nagy hangsúlyt fektet identitásképzésében a munkavégzésre, és kevésbé érdeklődik elsőként a magánélet egyéb területeiről. A vallási filozófiai kérdések egyenesen tabu számba is mennek, nem illik megkérdezni egy idegentől, hogy miben hisz vagy hová tartozik világnézetileg. A foglalkozásra azonnal elsők között rákérdeznek, és az ismerkedés fontos témája. A munkáról való gondolkodásmódjukban feltűnő, hogy a gyakorlatias, fizikai munkavégzést előnyben részesítik, és sokkal inkább megbecsülik. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy egy orvos vagy ügyvéd lenézett szakmabeli, de nem jelenti azt sem, hogy egy közterület rendező vagy takarító lenézett, alsóbbrendű munkás lenne. Talán azért is lehet így, mivel az itteni takarítók viszonylag jó fizetést visznek haza, és egy közterületes városnak dolgozóként stabilabb pozícióban van, és szép nyugdíjat is gyűjthet.

 

Fizikai munka

 

Alapvetően ebben a fiatal országban a fizikai munkának van nagyobb becsülete, mivel az itteni természeti viszonyok közt az életben maradáshoz a szívós, kemény, házon kívül végzett munka volt szükséges. A mindent elborító hó rendszeres elhányása, a megfelelő mennyiségű tűzifa beszerzése, és feldolgozása, a halászat, vadászat és gyűjtögetés a mai napig jellemző. Az ország egészét erdők és mocsarak borítják, és a régi időkben úgy jutottak lakóhelyhez, vagy földművelési területhez, ha kemény munkával lecsapolták a mocsarakat, kivágták az erdőket, és kialakították a vadonban életterüket. A fakitermelés az ország egyik húzóágazata, mely favágók kemény munkájára épül. A faúsztatók, kátrányégetők, halászok, matrózok élete kemény valóság, és embert próbáló életmód. A szauna használat is az erdei munka miatt terjedt el. A hidegben végzett kültéri munka után életmentő a szauna, és az egyetlen régi tisztálkodási lehetőség. Még a famunkás lovak számára is építettek hozzáférést a szaunához a régi időkben. A külső munkások étkeztetését hagyományosan egy erre felkért asszony végezte, aki segédkezett a szaunában is férfiak mosdatásában, masszírozásában.

 

Izzasztó kérdések

 

Kétkezi munkás szakma kitanulása mindenki számára ajánlott a finneknél. Sok egyetemi tanártól és lelkésztől hallottam, hogy kitanultak másik kétkezi munkás szakmát is, ha szükségük lenne rá valamikor. A múltkor egy bugyuta tesztet töltöttem ki interneten arról, hogy milyen karakterem van. A finnek számára készített teszt egyik kérdése afelől érdeklődött, hogy gyerekkoromban mi szerettem volna lenni. A megadott néhány válasz láttán annyira sokkot kaptam, hogy nem folytattam a kitöltést. Az előre megadott válaszok között ugyanis nem szerepelt semmi olyan hivatás vagy szakma, amire én vágytam, de még hasonló kategóriájú sem. Az egyik választási lehetőség a következő volt: igazi kemény izzasztó munkára vágytam. Ennél a pontnál elvesztettem a reményt. Az átlagos finn fiatalkorában arra vágyik, hogy kemény izzasztó fizikai munkát végezzen??? Ez már több a soknál. Ráadásul a többi választási lehetőség között alig volt valami elméleti szakma, sőt tanár, ügyvéd vagy orvos (magyar szentháromság) egyáltalán nem szerepelt. Ez a finn valóság: gyakorlat, fizikai munka, izzadás, a többi csak átverés lehet...

 

Tari Zoltán

1 komment

Északi csodák nyomában - Finnország I.

2018/07/26. - írta: dzsoli06

Az vagy, amit megetetnek veled

 

 

Étkezési szabályozás

Számos bejegyzést írtam korábban a finnek furcsaságairól, melyek magyar szemmel nehezen értelmezhetőek. Ezek közt több étkezéssel kapcsolatos megfigyelésemet is közre adtam blogomban.  Most azonban szeretném bemutatni a finn étkezési trendek hatására kialakult, államilag erőteljesen szabályzott étrend ajánlást, ami sok évtizede alakítja a finn népegészséget. Ennek alapja a háború utáni egészségállapotok felmérése nyomán kialakult stressz volt, ami rámutatott a finnek egyoldalú étkezési szokásaira, és hosszútávú irányvonalakat határozott meg, illetve új szabályozások, irányelvek léptek érvénybe. Mivel a finn nép szinte gépies engedelmességgel követ szabályokat, ennek a lépésorozatnak komoly, hosszútávú következményei lettek. Ilyen következmény például a vaj és zsír használatának drasztikus visszaszorítása, a só használatának jelentős csökentése, és a teljeskiörlésű gabonatermékek használata. Ez hosszú évtizedek népnevelésének és törvényi szabályozásainak az eredményeként mára megfelelö hatást ért el. Számomra a legszembetűnőbb különbség a magyar és finn étkezési kultúra között, hogy a jelenlegi magyar étkezési kultura fő vonala a finnek 40-50 évvel ezelőtti állapotát mutatják be. Vagyis a magyar étkezés egészségtelen, és rendkívül elavult.

 

Halálos fehér kenyér

Rögtön hoznék néhány példát. A magyarok által preferált fehér kenyerek széles választéka, valamint a rozskenyerek hiánya, illetve szegényes kínálata rámutat az egészséges étkezési kultúra hiányára. A magyar rozskenyérnek nevezett termékekben nyomokban található csak rozs, fehérliszttel alaposan keverve, és az is gyakran csak a színezékek miatt barnaszínű. A finnek kenyerei között túlnyomó többségben találhatóak teljes rozskenyerek, zabkenyerek, teljeskiörlésű kenyértermékek. Az itt kapható teljes fehér kenyér nagyon ritka, és a neve is beszédes: parasztkenyér vagy régi idők kenyere. Ez ugyanígy jellemző majdnem minden itt megtalálható termékre, ami kicsit is hasonlít a magyar termékekre: régimódi, ósdi vagyis egészségtelen a jelen szabályozásoknak megfelelően. Persze azonnal megszólal bennünk a persze, mert a finneknél.. méltatlankodás, sértődés, melynek persze lehet alapja, de lássuk be, hogy az egészségesebb táplálkozás nemcsak pénz kérdése, és nem csak a környezeti tényezőktől függ. Tudatos változtatni akarás, és az ár megfiztése jár ezzel. Gyakran látom a finnknél, hogy sokkal tudatosabban vásárolnak, és hajlandóak pénzt áldozni a minöségibb, egészségesebb élelmiszerekre. Sok termék éppen ezért már alapból például fair-trade vagy bio címkés, vagyis garantáltan olyan mezőgazdasági feldogozótól származik, ahol odafigyeltek a termények minőségére, illetve a munkásokat megfelelően kifizették, valamit nem zsákmanyolták ki a környezetet. Sok finn vásárol másik példaként az olcsóbb atomenergia helyett drágább szélenergiát.

 

Csak semmi panírozás!

Az első idöszakban sokféle étel nagyon hiányzott, amiket megszoktam otthon. Ilyen volt például a tejföl. Aztán láttam, hogy a finneknek rengetegféle tejfölhöz hasonló termékük van, mégis mindnek más az íze, és nem hasonlít a mi tejfölünkhöz. Késöbb arra is rájöttem, hogy mi ennek az oka: az itteni tejtermékek túlnyomó rész már alapból laktózcsökkentett vagy teljesen laktózmentes, ezt fel sem tüntetik már. A másik különbség pedig a tejtermékek zsírtartalmában keresendő: a finnek nem hajlandóak néhány százalékos zsírtartalmúnál erősebb terméket elfogyasztani. Vagyis a mi 20 százalekos tejfölünk itt maga a rettegés foka, felér egy túlélő táborral. Negyven éve nem használják egészségügyi okokból. Vagyis a mi kedvncünk nem más, mint mamaföl, régi háborús kori termék. A másik termékcsoport ami hiányzott az olajban sült finomságok, a sültkrumpli, a rántott hús és sajt. Ezeket otthoni környezetben finneknél lehetetlen elérni. Zsíros és öngyilkos módja ez számukra az étkezésnek, mely ráadásul körülményes büdös eljárással készül, és a zsiradékot nehéz tárolni illetve elhelyezni. Egyszóval szó sem lehet finn háztartásban panírozásról, és olajban való merülő sütésről. Egy kivétel ez alól a fánk, de azt is inkább szagtalan kókuszzsírban sütik, már aki még ilyennel otthon foglalkozik.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!