Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Új életem északon - Finnország XXV.

2018/05/30. - írta: dzsoli06

Hazalátogatás

 

Idegenként otthon

 

Az első év végén hazalátogattam karácsonyozni. Közben megérkezett a sokadik fellebbezésemre a válasz félév után a társadalombiztosítótól, hogy nem kerültem bele a rendszerbe. Ez a válasz kicsit kiábrándító volt, ugyanakkor mindenki azt mondta, hogy ez nem jelent semmit, és kezdjem előről a pályázást. A hazaútra sokat készültem, ajándékokat vettem, lebeszéltem előre találkozókat, programokat. Sajnos néhány hétbe nem lehet belesűríteni egy kimaradt évet, de azért megpróbáltam. Barátoknál és a családnál megszállni, ad egy kis otthonos érzetet, de végig a bőröndből élő külföldiként érzi magát az ember, és igyekszik ezt ki is fejezni mindenki. Furcsa érzés egyszerre otthon lenni, és egyszerre nagyon távol, egy külföldi országban. A karácsonyt a családdal egy hotelben töltöttük, ahonnan eljártunk fürdeni Hévízre. Előtte elintéztem a legfontosabb dolgaimat: a banki ügyek, elmaradt telefonszámlák, diákhitel. Amikor az ügyintézők meghallották, hogy külföldön élek, mindenki furcsán kezdett el viselkedni. Beszólogattak, hogy persze így már könnyű, egy másik helyen azt kérdezték, hogy akkor kiveszed az összes pénzt és zárolod a számlát, ugye? Megint másik helyen pedig az ügyintézés után elfojtott hangon kifaggattak arról, hogy mennyit is keresek, és hogyan lehet azonnal eljutni oda.

 

Hétker

 

A magyar életemből a családon és a barátokon túl a legjobban Budapest hiányzik. Gyakran elő is jön a honvágy, annak ellenére, hogy vidéki kisvárosban nőttem fel, és Pesten csak az utolsó években laktam a munkám miatt kollégiumban és tömegszállásokon. Budapest kora reggel, Budapest koraeste, éjszaka… Nagyon megszerettem a nyüzsgését, a turistákat, a könnyű közlekedést, az állandó élénkségét. Nagyon jó volt újra végigjárni a hetedik kerületet, a belvárost, enni egy jó adag lángost az Arany Jánoson. A hétkerben bolyongva az új Helsinkiben vett szörmés usanka sapkámban egy ortodox zsidó csoportba botlottam, és ez egyik srác elkezdte bámulni a sapkám, majd megkérdezte, hogy megérintheti -e, és hogy hol lehet ilyet kapni. Mondtam, hogy Helsinkiben vettem. Nagyon furcsán nézett rám, és társai eltuszkolták előlem. Volt valami nagyon érdekes ebben a jelenetben, ami nekem Budapestet jelenti.

 

Magyar tél

 

Az utazásban furcsa volt a tél ellenére tavaszias időjárás, hogy Hévízen virágzott a tavirózsa, és minden zöldellt. Érdekes volt Pestet külföldi szemmel nézni, és észre venni, hogy nagyon szennyezett a levegő, és mindent beborít a keleteurópai szenny, kutyaszar és graffiti. A finn tél arról ismerszik meg, hogy mindent beborít a letapadt hó legalább 5-6 hónapra, elrejtve a földet, a koszt, és elzárja a por lehetőségét is. A fehér világító hó a földön meg inkább a tisztaság érzését adja. A cipő, a ruha és a haj alig koszolódik. És csend van, általában, a legtöbb helyen. Pesten viszont pont az a jó, hogy minden a finn ellentétje. Mindkettőnek meg van a maga előnye és hátránya. Pesten jó lenni legalább egy pár napig, és jó visszatérni. A szilvesztert és az újévet barátokkal töltöttem Szeged mellett fürdőzéssel, pihenéssel, mozizással. Szegedet nem szeretem, annak ellenére, hogy a szülővárosom. Viszont szeretem a Szeged környéki vidéket, a természetet, a föld kipárolgását, a napsütést, a fákat, az égboltot. Hiányoznak.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utonallas.blog.hu/api/trackback/id/tr9814013650

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.