Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Új életem északon - Finnország XVII.

2018/04/08. - írta: dzsoli06

Integrációs kurzus

 

Integrációs iskola

 

Az első év nagy változása és színfoltja az integrációs kurzusra való bejutásom volt, mely az érkezésem után nyolc hónappal vált számomra elérhetővé. A munkaügyi központ regisztrált a képzésre, mely nem tesz különbséget az országba érkezők származása, helyzete között, tehát bármilyen indokkal letelepedést nyert bevándorló ugyanerre a kurzusra kap behívót, amennyiben nincs munkája az érkezése utáni időszakban. Mint korábban írtam, nyelvtudás nélkül munkát találni szinte teljesen esélytelen. Azok találhatnak munkát, akiknek hiányszakmájuk lévén, már az érkezésük előtt van alakulóban munkaszerződésük, vagy ismeretség által protekciós állásba kerülnek. (Ez utóbbi nagyon fontos a finn munkaszerzésnél. A legtöbb esetben ajánlással lehet munkához jutni.) Az integrációs kurzus felmérésekkel indult. Az írásbeli tesztek és szóbeli beszélgetések alapján bemérik a hallgatót, hogy milyen nyelvi szintű csoportba kezdhet, illetve szükséges -e számára esetleges pótló általános iskolai képzés vagy speciális kurzus. (tanulási nehézségekkel küzdőek) A kezdő teszten egy thájföldi hölgy mellé kerültem, igen sokszínű csoportba. A finn tanárnő kizárólag finnül beszélt és adott instrukciókat, mely szemmel láthatóan sokaknak okozott a teremben nehézségeket. Az első tesztlapon egy világtérkép volt látható, a kontinensek és országok sziluettjeivel. (vaktérkép) A mellettem ülő hölgy személyi adatainak beazonosításához kérték tőle a finn társadalombiztosítási számát, mely a kártyáján található. Mivel én csak másfél évvel érkezésem után kaptam meg, nekem nem volt akkor még, így nem is tudtam hogyan néz ki. A hölgy zavarában keresgélt a táskájában és tárcájában. Sajnos nem tudta, hogy melyik kártyája az, így segítettem neki és kivettem a tárcájából.

 

 

Felmérések

 

Később kiderült, hogy a hölgy nem járt még iskolába, és finn férje egy nyaralásról hozta őt haza. A kezén rikító fekete foltokat próbálta takargatni, majd szégyenlősen megjegyezte tört angolsággal, hogy bogyókat szed az erdőben, és árulja. A térképes feladaton egy kérdés volt található finnül: hol vagy te most? A térképen gyorsan bejelöltem Finnországot, majd elképedve várakoztam legalább negyedóráig, mivel a többiek kínszenvedéssel próbálták értelmezni a feladatot, majd a további instrukciók által bejelölni egy országot a térképen. Több szomszédomnál láttam bejelölve Szibériát, Dél-Amerikai országokat. A feladat végeztével hazaküldtek, a teszt másnap folytatódott nyelvi és matematikai felmérésekkel. Hazafelé komolyan elgondolkodtam azon, hogy hová kerültem, és a nap fejleményei már megadták azt az előízt, amely az elkövetkezendő 14 hónapot jellemezte. Két nap múlva bekerültem a saját csoportomba, amely egy két hónapja meg levő kialakult közösség volt, alap nyelvkurzusként, de kéthónapos előnnyel, mely azt jelentette, hogy a felmérésem alapján nem nulláról induló voltam nyelvileg. A csoportot egy kedves negyvenes finn hölgy vezette, aki finn nyelvtanár mester végzettségű volt, a csoportban sok afrikai, európai és ázsiai bevándorló volt. Tizenhat évestől hatvan éves korig oszlott el a korosztály. Nagyon kedvesen fogadtak, be kellett mutatkoznom, és bizony már az első napon finn szavak tőhangváltásával foglalkoztunk, és az egész csoport és a tanár is kizárólag finnül beszélt, angol korrigálásra nem sokszor került sor.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utonallas.blog.hu/api/trackback/id/tr1113818738

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.