Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Új életem északon - Finnország XIV.

2018/03/27. - írta: dzsoli06

Az első nyár

 

Juhannus

 

A hosszú tél végére fáradtan vártam a tavaszt, de az mintha nem akart volna elérkezni. A hó nehezen olvadozott, és virágoknak hírük sem volt, a levegő fagyos maradt. Egyedül a napsütésből lehetett érezni, hogy valami változik. Aztán volt egy érdekes ébredésszerű megtapasztalásom, ami azóta minden tavasszal előjön. Egyszerre csak egy váltást érzek a testemben, mintha valami megrúgna, ébresztgetne, és kezdődik egy nagyon fáradt, de aktívabb időszak. És várakozás, hogy eltűnjön teljesen a hó. Ez kitart május közepéig, és az idő nagyon szeszélyesen hideg ekkor is. Aztán beköszönt a június, és érezni a hirtelen burjánzást, a nyár kapkodva érkezik, virágáradattal, esőkkel, zöld kitörő friss növényzettel. Egyszerre tavaszias az idő és mégis erőteljesen nyár van. Persze Juhannusig (Szent Iván napja) még lehetnek komolyabb hidegek is éjjelente, sőt nem egyszer hózápor is meglepi a nyaralni vágyókat. Aztán érkezik a skandinávok egyik legfontosabb ünnepe, mely nem igazán egyházi ünnep, bár a nevében azt sugallja, nem is nemzeti ünnep, nem is igazán nemzetközi. A Juhannus a skandinávság ünnepe, a nyári napforduló, melyre kiteljesedik a világosság és a fehér éjszaka eléri csúcspontját.

 

Svéd kiruccanás

 

A finnek ezt éj nélküli éjszakának nevezik, és hosszú hétvégével ünneplik, legtöbbször a nyaralójukban, vagy valahol közösségben. Sokak számára ivászat és horgászás, sokan szaunáznak, barátaikkal találkoznak. A finn zászló ünnepe is ez, és az előesten szertartásosan fel is vonják a lobogót. Az első Juhannusomat a változatosság kedvéért Svédországban töltöttem, északon, Luleå-ban, az Üdvhadsereg finn-svéd hagyományörző ünnepségén, egy gyülekezeti nyaralóban. A két napos utazást csodálatos tengerparti környezetben töltöttem újdonsült ismerőseimmel Rovaniemiből és Haparandából. A pirosra mázolt régi nyaraló egy szép kis kertben a part közelében állt, erdővel körülvéve. Délután a svéd zászló felvonása után a hagyományos életfát is elkészítettük zöld gallyakból, kereszt alakú fa, melyen két kör alakú koszorú csüng. Ez a fa az újjáéledést, a fény körforgását szimbolizálja, és ősi pogány szokásból ered, melyet a svédek máig őriznek. A fát táncos mulatság keretében sokszor körbetáncoltuk, tangóharmónika kíséretében. A díszvacsorán a húsgolyók mellett nem hiányozhatott a többféle mustáros és ízesített heringek, sütemények. Később többféle játék, vetélkedő volt, majd este meggyújtottuk a hagyományos tüzet. Az éjjek csodálatos volt, mivel nem ment le a nap, és hajnali egykor kimentem a tengerre. Az ég és a víz teljesen egybeolvadt az éjjel bágyadt napsütésben. Másnap fürödtünk is a Balti tengerbe, de nem volt még igazán felmelegedve. Sajnos a szúnyogok nem igazán hagytak minket békén a szélcsend miatt, ezért a nap egy része a védekezéssel ment el a beszélgetések mellett.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utonallas.blog.hu/api/trackback/id/tr1913784360

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.