Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Új életem északon - Finnország I.

2018/02/25. - írta: dzsoli06

Megérkezés, integráció indul

 

Három év északi tartózkodás után késznek érzem magam arra, hogy írjak Finnországi életemről, annak minden furcsaságáról és ellentmondásosságáról. Korábbi ismereteim Finnországról a gimináziumi tananyag alapján kimerültek a következő szavakban: Joulupukki, Korvatunturi, Rovaniemi. A hatalmas erdőségek és a Mikulás országában aztán sikerült gimisként eljutnom édesapámmal és húgommal, amikor kinn élő barátainkat látogattuk meg. Nekem szerelem volt első látásra, belégzésre. Akkoriban csak délen, illetve a nyugati partvidéken jártunk, de lenyűgözött a tömérdek erdő, a friss levegő, a méregzöld természet, a tavak és sziklák rengetege. Úgy éreztem, hogy az ég sokkal közelebb van, és a felhők könnyedén elérhetőek. Bevallom irigység is volt bennem, látva a jól felszerelt iskolákat, a falusi iskola atlétikai centrumát, a természet közelségét, érezve a jó levegőt.

 

Nyaralás északon, télen

Később még néhányszor jártam délen és az ország középső részén, de csak 2014-ben jutottam el északabbi területre. Mindig is vágytam északra és Lappföldre eljutni, de nem gondoltam volna, hogy ez a vágy több, mint teljesül. Aztán eljött 2014 karácsonya, és egy Ouluban lévő barátunk meghívására északra látogattunk barátokkal két hét karácsonyi szünetre. A karácsonyozás jól is sikerült, azonban az újév után kiderült, hogy az otthoni állásomat elvesztettem, és a pesti albérletem is felmondásra került. Ez a két információ nem ért teljesen váratlanul, de a sokk mégis egy külföldi kiránduláson ért, és úgy éreztem kihúzták alólam a talajt, és valami új kezdődik. A megelőző években sokszor vágytam arra, hogy kipróbáljam a külföldi életet, és én belevágtam egy gyors lendülettel. A kéthetes nyaralás többévessé nőtt, mivel regisztráltam magam a munkaügyi központban friss munkakeresőként, és kaptam is időpontot felmérő interjú készítésre. A kinti barátunk felajánlotta, hogy maradhatok nála, és segít az integrációban. Ez nagyon gyorsan indult, és másnapra lett saját mobiltelefonom előfizetéssel, valamint regisztráltam magam interneten a bevándorlási hivatalnál. A Rendőrségen sajnos nem fogadtak valami vidáman, és elsőre elutasították a regisztrációmat, aztán egy hónappal később másodszorra is, míg végül harmadszorra a kinti pártfogóm velem jött, és beszólt a rendőrnek, hogy eltelt három hónap, és befizettük a bevándorlási illetéket. Az ügyintéző eltűnt, majd visszatérve szólt, hogy fogok kapni értesítést. Egy hétre rá meg is kaptam az EU-s tartózkodási engedélyt.

 

Az első sokk

Az első három hónap talán életem legsokkolóbb időszaka volt. Minden hirtelen történt, és amíg intéztem a hazai ügyeimet interneten, már egy kezdő nyelvi kurzuson találtam magam számos harmadik világból érkezett menekülttel egy teremben. A tanár csak finnül beszélt, nem használt egyáltalán közvetítő nyelvet, ami elsőre meghökkentő volt, de néhány hét múlva észrevettem, hogy értem, amit beszél, sőt válaszoltam is rövid kérdésekre. Mire megkaptam a tartózkodásit, már néhány mondatban be tudtam mutatkozni finnül. A heti kétszer kétórás kurzus mellett rengeteget aludtam, pótolva több éves munka miatt kiesett pihenést. Aztán jöttek az e-mail záporok egykori tanítványaimtól, barátaimtól. Alig győztem rájuk válaszolni. Visszanézve az időt, rendkívüli honvágyam volt, amit nem vallottam be akkor. Ezt pótolandó, elkezdtem hazai ételeket főzni, amibe úgy belejöttem, hogy első év alatt végigfőztem a magyar gasztro repertoárt, illetve annak valamilyen másolatát. Azért másolatát, mivel itt sem kapható minden alapanyag, vagy nem ugyanolyan minőségű. Zsír például semmilyen formában nem áll rendelkezésre (nincs étkezi zsír, tepertő, szalonna, zsíros hús, stb…) Aztán a legtöbb élelmiszer íze teljesen más, a tejföl teljesen zsírmentes vagy zsírszegény, őrölt paprika alig kapható, és az is csak kis adagokban, nincs nagyobb kiszerelésű darált mák, gesztenyepüré, rendes túró. Nincs íze a paprikának, paradicsomnak, a diónak. Ritka a teljes fehér friss kenyér, pláne szeleteletlenül, nincsen a boltba kifli, normális zsemle. És ezekre ráébredni még csak a kezdet. Darált húsból nem lehet magyaros ízű ételt készíteni, mindennek más íze van, zsírtalan, ízetlen.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://utonallas.blog.hu/api/trackback/id/tr4013698302

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.