Útibeszámoló,vélemény, aktuális

Lappföldi nyár, maga a csoda

2018/07/02. - írta: dzsoli06

Image may contain: tree, plant, sky, grass, cloud, outdoor and nature

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XXV.

2018/05/30. - írta: dzsoli06

Hazalátogatás

 

Idegenként otthon

 

Az első év végén hazalátogattam karácsonyozni. Közben megérkezett a sokadik fellebbezésemre a válasz félév után a társadalombiztosítótól, hogy nem kerültem bele a rendszerbe. Ez a válasz kicsit kiábrándító volt, ugyanakkor mindenki azt mondta, hogy ez nem jelent semmit, és kezdjem előről a pályázást. A hazaútra sokat készültem, ajándékokat vettem, lebeszéltem előre találkozókat, programokat. Sajnos néhány hétbe nem lehet belesűríteni egy kimaradt évet, de azért megpróbáltam. Barátoknál és a családnál megszállni, ad egy kis otthonos érzetet, de végig a bőröndből élő külföldiként érzi magát az ember, és igyekszik ezt ki is fejezni mindenki. Furcsa érzés egyszerre otthon lenni, és egyszerre nagyon távol, egy külföldi országban. A karácsonyt a családdal egy hotelben töltöttük, ahonnan eljártunk fürdeni Hévízre. Előtte elintéztem a legfontosabb dolgaimat: a banki ügyek, elmaradt telefonszámlák, diákhitel. Amikor az ügyintézők meghallották, hogy külföldön élek, mindenki furcsán kezdett el viselkedni. Beszólogattak, hogy persze így már könnyű, egy másik helyen azt kérdezték, hogy akkor kiveszed az összes pénzt és zárolod a számlát, ugye? Megint másik helyen pedig az ügyintézés után elfojtott hangon kifaggattak arról, hogy mennyit is keresek, és hogyan lehet azonnal eljutni oda.

 

Hétker

 

A magyar életemből a családon és a barátokon túl a legjobban Budapest hiányzik. Gyakran elő is jön a honvágy, annak ellenére, hogy vidéki kisvárosban nőttem fel, és Pesten csak az utolsó években laktam a munkám miatt kollégiumban és tömegszállásokon. Budapest kora reggel, Budapest koraeste, éjszaka… Nagyon megszerettem a nyüzsgését, a turistákat, a könnyű közlekedést, az állandó élénkségét. Nagyon jó volt újra végigjárni a hetedik kerületet, a belvárost, enni egy jó adag lángost az Arany Jánoson. A hétkerben bolyongva az új Helsinkiben vett szörmés usanka sapkámban egy ortodox zsidó csoportba botlottam, és ez egyik srác elkezdte bámulni a sapkám, majd megkérdezte, hogy megérintheti -e, és hogy hol lehet ilyet kapni. Mondtam, hogy Helsinkiben vettem. Nagyon furcsán nézett rám, és társai eltuszkolták előlem. Volt valami nagyon érdekes ebben a jelenetben, ami nekem Budapestet jelenti.

 

Magyar tél

 

Az utazásban furcsa volt a tél ellenére tavaszias időjárás, hogy Hévízen virágzott a tavirózsa, és minden zöldellt. Érdekes volt Pestet külföldi szemmel nézni, és észre venni, hogy nagyon szennyezett a levegő, és mindent beborít a keleteurópai szenny, kutyaszar és graffiti. A finn tél arról ismerszik meg, hogy mindent beborít a letapadt hó legalább 5-6 hónapra, elrejtve a földet, a koszt, és elzárja a por lehetőségét is. A fehér világító hó a földön meg inkább a tisztaság érzését adja. A cipő, a ruha és a haj alig koszolódik. És csend van, általában, a legtöbb helyen. Pesten viszont pont az a jó, hogy minden a finn ellentétje. Mindkettőnek meg van a maga előnye és hátránya. Pesten jó lenni legalább egy pár napig, és jó visszatérni. A szilvesztert és az újévet barátokkal töltöttem Szeged mellett fürdőzéssel, pihenéssel, mozizással. Szegedet nem szeretem, annak ellenére, hogy a szülővárosom. Viszont szeretem a Szeged környéki vidéket, a természetet, a föld kipárolgását, a napsütést, a fákat, az égboltot. Hiányoznak.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XXIV.

2018/05/23. - írta: dzsoli06

Az első év kihívása

 

Az illeszkedés kényszere

 

A Finnországban eltöltött első évem a kezdeti sokkhatások után a beilleszkedésről szólt. Törekedtem arra, hogy minél hamarabb és minél jobban elsajátítsam a nyelvet, és olyan dolgokat próbáljak ki, akár kissé kényszerítve is magamat, amelyek nem szokványosak, viszont a helyi kultúrába illeszkedőek. Meglepő az számomra mégis, hogy visszanézve az első évemet sok olyan dolgot tettem, ami a magyar identitásom megőrzését szolgálta, és automatikusan jelentkezett, minden tudatos tervezés nélkül. A kényszeres nyelvtanulás, finn nyelvű írások olvasása, illetve finn filmek nézése mellett sokat szaunáztam, voltam sokszor erdőbe bogyókat gyűjteni, részt vettem helyi programokon. A magyarságom azonban kibukott belőlem, amikor főzésre került sor. Az első év során gyakorlatilag végigfőztem a teljes magyar étel repertoárt, recepteket követve. A helyi alapanyagok miatt kissé nehéz volt, de minél nehezebben találtam meg a legközelebbi ízt vagy állagot, annál nagyobb kihívást jelentett. A legjobban a gesztenyepüré hiányzott az elején, valamint a frissen sült, ropogós kifli, zsemle.

 

Remontti

 

Mivel nem vagyok túl gyakorlatias valaki, igazi kihívás volt az első finn nyaramon egy ismerősöm felkérése, akinek a konyháját kellett teljes egészében kicserélni. Már azt sem értettem, hogy milyen ötlettől vezérelve kért meg ilyenre, de mivel sok segítséget kaptam tőle, és szabad időm is bőven volt, belevágtam. Azt tudni kell, hogy a ház vagy lakás felújítása, újradekorálása is a finn mániák közé sorolandó. A remontti-nak nevezett folyamat a díszpárnák újra húzásától egészen a teljes lakásbelső cseréjéig kiterjedhet. A konyha cseréje azzal kezdődött, hogy le kellett szerelnem egy teljes konyhaszekrény garnitúrát, le kellett vernem egy falnyi csempét, és fel kellett szednem a laminát burkolatot. Folytatódott azzal, hogy a fal egy részét le kellett bontanom, és a helyére új gipszkartonozást kellett készítenem, illetve a fal végződésnek új formát kellett adnom, visszavezetve újból az áramot. Ez utóbbi munkára végül nagyon büszke voltam. Az új konyhabútor zuhogó esőben érkezett meg, és nagy kihívást jelentett a tárolása, és a beszerelése is. Ehhez segítséget is kaptam egy középkorú finn srác személyében, aki két óra munka után egy kiálló csempe segítségével véletlenül felvágta a kari ereit. Szerencsére nem lett nagyobb baj, és épp arra járt valaki, aki elszállította a sürgősségiig. Egyedül küzdöttem a bútordarabokkal. Később egy másik ismerős segített. Érdekes munka volt, és olyan feladat, amit végül jólesően végeztem el.

 

Finn nyelvőrület

 

A másik nagy nehézség az maga a finn nyelv volt, illetve pontosítok, a finn nyelvet beszélők. Mivel a finnek büszkék nehéz és furcsa nyelvükre, ezért kedvenc szórakozásuk a bevándorlók szívatása a nyelvvel. Értem ez alatt, hogy szeretnek olyan szavakat használni, amit a kezdő nyelvgyakorló biztos, hogy nem ért meg, és ezzel a fölényük biztosított. Sajnos ez a fölény évtizedek múltán is jórészt megmarad, és nehezen leküzdhető. A finn nyelvben ugyanis rengeteg különleges frázis található, amit rendszeresen puffogtatnak is. Sok szólás legalább száz éves elavult szavakból áll, nem is beszélve a rengeteg szinonímáról, melyeket állandóan váltogatnak. Egy gondolatot akár 3-4 különböző szóval is ki tudnak fejezni, és még ott van a körülírás is. Élvezettel váltanak egy másik szinonímára, ha megtanultál egy kifejezést, és ezzel is tesztelnek és újabb kihívások elé állítanak. Ne bízd el magad, fő az alázat. A nyelvbe ágyazottságuk, és a szavaikkal való játszadozásaik miatt mindig találnak lehetőséget arra, hogy sikeresen kirekesszenek a beszélgetéseikből. Ezzel együtt viszont annak ellenére, hogy sokan és jól beszélnek itt angolul, kevesen mernek megszólalni, mivel a nyelvtani helyességre betegesen ügyelnek. Pontosan ezért is nehéz finnül megszólalni, mert állandóan javítgatnak. Az én első kihívásom az, volt, hogy kitűztem magam elé a célt: ha az első karácsonykor nem tudok elmondani egy rövid finn beszédet, akkor elhagyom az országot. A célt sikerrel vettem, ugyanis karácsony előtt már tartottam egy bemutatót Magyarországról, természetesen finnül.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XXIII.

2018/05/12. - írta: dzsoli06

Szomszédolóban

 

Szomszéd országokban

 

A szomszédos országokba való látogatásoknak meg van a maguk romantikája és szigorú menetrenddel működnek, melyek évtizedek óta változatlanok, és kötelező elemei a finn életnek. A szomszédoláshoz tartozik a Tallinba történő kompos átruccanás alkoholszerzés céljából, a Stockholmba történő kabinos többnapos utazás tánccal, pezsgővel, szerencsejátékkal, a svéd határon történő shoppingolás az IKEA és környékén, a Norvég fjordnézés és lazacfogás, és a Szentpéterváron töltött egynapos nézelődés. A látogatások legfontosabb célja valamilyen termék/ek beszerzése áron alul, vagy az országban elérhetetlen dolgok vásárlása. A szomszédolós utaknak gyakran csúnya véget ér sokak számára.

 

Az alkoholúton Tallinban

 

A kötelező észtországi utak a két főváros közötti kompjárattal kezdődnek, melyre elég olcsón lehet jegyekhez jutni. A kompot nem hagyományos értelemben kell elképzelni, ugyanis a Tallin felé tartó monstrumokra százak férnek fel kocsistul vagy kocsi nélkül, éttermek, büfék találhatók több szinten, játéktermek, alkohol diszkont boltok sorakoznak a hatalmas tereken. A néhány órás útra oda-vissza főleg olyanok érkeznek, akik célja az olcsó duty free alkoholok beszerzése a hajókon, vagy a kikötőből. Az utazás lehet azonnali menettérti út, de egyre többen töltenek el egy napot Tallinban vásárolgatva, étteremben vagy városnézéssel. Sokan néhány napot is eltöltenek a hotelek egyikében. Az én látogatásom több napos volt, és alkalmam volt szétnézni a gyönyörű kis balti városban, amelynek középkori belvárosában számos templom, műemlék és étterem található. Viszonylag olcsó ország, sok látnivalóval, és alkoholturizmussal. A finnek a visszafelé úton hozták is a formájukat, szinte minden mellékhelyiség tele volt okádva a hajón, és sokan négykézláb próbálták megtalálni helyüket a panoráma teraszokon. Ami közös volt a tömegben, az a hatalmas mennyiségű alkohol kézipoggyász volt bőröndökben, guruló alkalmatosságokban és a gyomrukban.

 

Gyűlölt barátainknál

 

A másik híres-hírhedt komp útvonal Stockholmba vezet, ahová Helsinkiből és Turkuból is indulnak hatalmas kompok a Balti-tengeren. Ezek a hajók az észtnél is sokszor nagyobbak, mivel a kajüthotel több mint tíz szinten helyezkedik el különböző árú és nagyságú szobákkal. Az éttermek, bárok játéktermet sorát, néhol úszómedencék vagy tánctermek váltják fel. A fedélzeten panorámateraszokon lehet gyönyörködni a tengerben és a szigetvilágban. Ennek a kétnapos kompútnak a lényege maga a hajókázás élménye, az éttermi étkezések, szerencsejáték, tánc és italozás. A hajó Ahvenanmaan (Aland) keresztül érkezik Svédországba, és egy rövid Stockholmi tartózkodás után éjjel tér vissza Finnországba. A kompon élőzene van este és éjszaka, százak játékgépeznek vagy kaszinóznak. A legérdekesebb számomra ezen az utazáson az volt, hogy korra, nemre és társadalmi helyzetre tekintet nélkül mindenki játékgépezett, és belevetette magát a nem túl olcsó éttermi menübe és bárkínálatba. Egy hatalmas kínai csoport biztosította a táncteremben a hangulatot. A kilátás egész nap gyönyörű volt a hajó legfelső szintjéről.

 

Dohányzacskók az IKEA mellől

 

A másik svéd utazás Haparandába történik az északi határnál, ahová a svédek kiváló üzleti érzékkel helyeztek el pontosan a határra egy IKEA áruházat, mely két nyelven szolgálja ki a vásárlókat. Az áruház mellé ugyancsak pontosan a határra egy plázát is felhúztak, ahol mindkét ország üzletei egyszerre megtalálhatóak. Haparanda-Tornio egyébként a világon egyedülállóan a határon átívelően mindenben együttműködő kettős város, mely fejlesztésében figyelembe veszik a határ túloldalát is, így uszodából csak az egyik városban van, és közösen használják. Buszpályaudvar is közös használatú, mint minden közintézmény. A finnek azonban a leginkább egy termék miatt látogatnak a határra, ez pedig a nuuska nevű dohánytermék. A termék olyan filteres dohány, melyet a használó a szájába tesz a felső ajka alá csúsztatva. A nikotin a nyállal oldódik ki, és dohányzás érzését biztosítja láthatatlanul, tehát munka közben is használható. A nuuska Finnországban tiltott termék, így csak Svédorszából szerezhető meg, és mint minden tiltott dolog, ez is nagy népszerűségnek örvend.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XXII.

2018/05/05. - írta: dzsoli06

Gyalog jött véndégek

 

 

Menekültáradat

 

Európa egyik legnagyobb kihívásává a tömeges bevándorlás vált a 2015-ös évektől, amikor százezrek érkeztek rövid idő alatt főleg Európa nyugati részébe. A célországok között elsősorban Németország és Skandinávia lett, habár északon nem volt újdonság a bevándorlók nagy száma. Svédország több évtizede kezdte el tudatosan beengedni az országukba a különböző hátterű külföldieket, mivel a népesség drasztikus csökkenése kihívások elé állította az előregedő országot. A döntésük hátterében rejlő ideológia a sokszínű társadalom és a befogadás elve mentén rendeződött. A bevándorlás itt északon is sokféle jogcímen történik. Klasszikus formája a munkaerő beáramlás, illetve a házaság által történő bevándorlás. Emellett a nemzetközi segélyszervezetek által felállított kvóták általi érkezés is régóta zajlik. A 2015-ös történések különlegessége abban állt, hogy hirtelen nagy tömegben érkeztek hivatlanul menedékkérők, akiket nehezen tudtak ellenőrizni egyenként, így akadnak olyanok, akiket mostanra sikerült végleg regisztrálni. A közel negyven éves tapasztalat miatt azonban a északiak azonnal integrációs kurzusokat indítottak a regisztráltak részére, és a nyelvtanulás és kulturális oktatás miatt tömegeknek sikerül rövidebb-hosszabb idő alatt nyelvet elsajátítaniuk, valamint szakmát tanulniuk.

 

Külföldiek északon

 

Finnországban a bevándorlás ugyan rövidebb ideje zajlik, és arányaiban kevesebb embert fogadtak be, de az ország fejlődésének köszönhetően az utóbbi években itt is szép számmal érkeztek. Jelenleg kb. 200.000 külföldit jegyeznek az 5 és fél milliós országban. A külföldiek többsége nagy városokban délen tartózkodik. Véleményem szerint a svédekkel ellentétben a finnek jobban a kezükben tartják a gyeplőt, és megkövetelik a nyelvtanulást az ide érkezőktől. Ehhez megfelelő oktatást is biztosítanak, és keményen fellépnek a gyanús alakokkal szemben. A svédeknél az utóbbi három év tömegei miatt alakultak ki problémák, és lelassult az ügyintézés és az integráció. Emellett én úgy látom, hogy a svédeket kevéssé izgatja a téma, megpróbálnak nem tudomást venni a történtekről. Egyrészt az ideológiai háttér tompítja az ellenérzéseket, másrészt munkaerőre, társadalombiztosítási befizetőkre van szükségük, ha nyugdíj ellátást szeretnének. Mind a svédeknél és a finneknél a szegényebb réteg elégedetlen, és ad hangot ennek, vagy csatlakozik valamilyen radikális ideológiájú csoporthoz.

 

Menedékkérők

 

Itt északon, amit láttam az egész történésből, az az utcán megszaporodott fiatalok száma volt a közel-keleti térségből. Ők átmeneti szállásokon várakoztak a regisztrációs idő alatt, ami itt két évet vett igénybe. Ez alatt nem hagyhatták el lakhelyüket, étkezést kaptak, valamint zsebpénzt telefonálásra, dohányárura. A pénz feltételhez volt kötve: meg kellett jelleniük hetente többször a kötelező programokon és nyelvórákon.  A kényszerközpontok környékén nagyobb volt a feszültség, mivel idegen kultúrájú emberek nagy tömege árasztott el egy-egy városrészt. A fiatalok elég rossz körülmények között laktak a zsúfoltság miatt, és előfordult egy-egy konfliktus is. Mégis összességében a lakosság türelmesen fogadta az újakat, és sokan barátkoztak is velük, meghívták őket magukhoz vagy közösségükbe. Számos párkapcsolat is jött létre. Sajnos a bevándorlók közül kis számban vissza is éltek egy-egy lehetőséggel, és történtek néhány helyen erőszakos események. Hallottam viszont olyan finn hölgyekről, akik kapva kaptak a lehetőségen és alkalmi kapcsolatokat létesítettek szórakozásból többükkel is, vagy kihasználták a fiatalokat. Több idős hölgytől olyat is hallottam a híreket kommentálva, hogy őt vajon miért nem próbálta elkapni egyik sem…

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XXI.

2018/04/28. - írta: dzsoli06

Penészkutya és szüfrazsett kalap

 

Sötét pince

 

A Rovaniemiben töltött hetek sok új élményt jelentettek, és a legizgalmasabb dolog volt megérteni a főnököm instrukcióit az első finn munkahelyemen. A munka önmagában nem volt túl megerőltető, és az időbeosztása is könnyű volt. Amiért azonban nagyon kemény volt a gyakorlat, az maga a hely, és az ott levő emberek miatt volt. Nagyon örültem, hogy a sarkkörön lehettem egy új, érdekes városkába, ráadásul önálló lakásban. Ami viszont kegyetlen nehéz volt, az az időjárás. Ősz lévén már kezdett hideg lenni, és havazni, azonban a sötétség és a nappali szürkeség volt számomra megterhelő. Tipikusan az az álmosító, csapadékos, szürke időjárás, amin nem segített az sem, hogy a munkaidőm nagy részét a gyülekezeti ház ablaktalan pincéjében töltöttem, ahol semmi természetes fény nem volt, és a levegő is meglehetősen rossz volt. A pincében volt az iroda, a konyha, az étkező, a tárolóhelyiségek, és a tuributik is. Itt készítettük elő a programokat, és a szociális programok is itt zajlottak. A pincébe vezető sötét folyosókon nehéz volt felkapcsolni a villanyt, és minden helyiséghez kulcsot kaptam, és nyitni zárni kellett minden alkalommal. Sokszor huzat is járult a boldogságomhoz, és az emeletről egy fogászat rémisztő hangjai is néha hallatszottak.

 

Kávé, zárak és pszichózis

 

Azt tudni kell a finnekről, és az Üdvhadseregről, hogy nagyon sokat kávéznak, különösen, ha munkaidejük van. A munkát két óránként kötelező kávészünet váltja fel, ami egyúttal a munka szerves részeként össze van kapcsolva értekezletekkel, értékelő beszélgetésekkel. Nincs menekvés a kávé elől, ráadásul az én munkám volt állandóan több liter kávét legyártani. Sajnos ez sem segíti a helyzetet, ugyanis egy bizonyos adag fekete lötty után már semmi nem segít az álmosságon. A közösséghez sok szociálisan hátrányos helyzetű, vagy mentális problémákkal küzdő is csatlakozik, így ők állandó részei voltak mindennapjaimnak. Ráadásul pont ők azok, akik szeretnek beszélgetni, és van is idejük rá. Ennek köszönhetően sok furcsa dolgot végig kellett hallgatnom finnül. Később kiderült, hogy szenvedéseimnek meg lett a gyümölcse, ugyanis sokat fejlődött a társalgási készségem, ami kitűnt a munkából az iskolába való visszatérésemkor a társaimmal való összehasonlításból. A mentális betegségben szenvedők olykor ijesztőek is tudnak lenni. Különösen a kényszerbetegségben szenvedők viselkedését láttam közelről. A beidegződött rutinjaikat nem adják fel, ha mások rovására is megy az egész. A gyakorlat végére eléggé be is sokalltam az emberekből, és néha a sötét folyósokon az ajtókat zárkálva úgy éreztem valaki figyel vagy követ. Ennek köszönhetően egy zárba sikerült is bele törnöm a kulcsot. Elképzeltem, hogy ott a sötét pincében, ha valaki megölne, és bedobna valahova, talán hetekig rám sem találnának.

 

Penészkutya

 

A munkám legfurcsább momentumai közt kétségtelenül az a pillanat volt, amikor a főnök hívatott egyik délután, és előadott egy hosszú értelmezhetetlen monológot arról, hogy hívni fog valami szakértőt kivizsgáltatni az épületüket, mivel valami probléma van. Emellett hosszan beszélt valamiről, amiben megjelent a penész és a kutya kifejezés, ráadásul együtt. Sokáig törtem a fejemet, hogy mi a csudát jelenthet a homekoira kifejezés (penészkutya) és miért kell azt idehívni. Később egy ismerősöm elmagyarázta, hogy az épületben olyan nagymértékű a gombás penészedés, hogy ilyen esetben szakértőt hívnak, akivel van egy speciális kutya, mely kiszagolja a gombásodás forrását. Nagyon vicces volt ez a magyarázat, és nyugtáztam magamban, hogy jól értettem, és nem nekem ment el az eszem, de nekik biztosan. Végül a penészkutya szerepét pénz híján én töltöttem be, és kiszagoltam a bűzt. Nem volt nehéz, ugyanis az alagsori szekrényeket kinyitva érződött a baj. Az sem segített a levegő minőségén, hogy a szekrényekből százéves üdvhadsereges zászlók, és muzeális kalaptartók kerültek elő, amelyekben rothadásnak indult szüfrazsett kalapokat őrizgettek. Az egyiket kinyitva még az egykori elhunyt kapitánynő fejzsírja is díszelgett az ódon karimákon. Határozottan kértem a vezetőt, hogy dobjuk ki a kalapokat, vagy küldje múzeumba őket. Sokszori unszolásra kezdett csak intézkedni. Nem szívesen tette meg…

 

Köztünk élő szüfrazsettek

 

Később mesélték, hogy egy közép Finnországi közösségben ugyanígy jártak a régi jelmez kalapokkal, és miután kidobták őket, a helyi hajléktalanok kikukázták őket, és kezdték a hidegbe hordani a tizenkilencedik század végi viktoriánus Anglia stílusát viselő női kalapokat. A vezető a biztonság kedvéért levagdosta róluk a szervezet feliratait, és a zászlókkal együtt rituálisan elégették. Sajnos nemcsak a penész kiszagolása, hanem a forrásának felszámolása is az én feladatom lett néhány segítő társaságában. A régi bútorokat, válaszfalakat kiszedegettük, és kidobáltuk. A vicces ebben az volt, hogy munkaruha hiányában szemeteszsákokra vágott lyukakat a kapitány asszony, és ezekbe kellett belebújnunk az ellenkezésünk ellenére. Nagy riadalmat váltott ki belőle az is, hogy mi lesz velünk, ha a penész egészég károsodást okoz nekünk, ki fogja fizetni az egészségügyi biztosításunkat. Itt kezdtem megérteni, hogy ebben az országban minden a biztonság kérdése körül forog. Mindig be kell lenni biztosítva mindenre. Ha nincs biztonság, akkor nem engedélyeznek munkákat. Arra is rájöttem, hogy itt egészség károsodás esetén a munkáltatót óriási költségekre lehet perelni.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XX.

2018/04/21. - írta: dzsoli06

Munkagyakorlat menekültválság idején

 

Munkagyakorlat utazásokkal

 

Egy olyan izgalmas időszakban kezdtem el a Finnországi első munkámat, amikor a középpontban a bevándorlás témája állt, és a saját szemünkkel láttuk a beözönlő tömegeket a televízióban, majd az utcáinkon. A munkagyakorlatom öt hetes időtartama alatt sok érdekes programon és utazáson vettem részt, melyek némelyike kapcsolódott a menekültválsághoz. Kezdődött azzal, hogy az Üdvhadsereg helyi kapitánya, aki a főnököm volt, a gyakorlat előtt elküldött Helsinkibe (8 óra busszal tőlünk délre) egy hosszúhétvégére, ahol az országos intézmény vezetői tartottak bemutatkozó és önismereti kurzust a szervezethez csatlakozni kívánóknak, illetve leendő tiszteknek. Nekem nem volt szándékom a csatlakozás, de elfogadtam a meghívást, mivel érdekelt a szervezet működése, és önismeret sem árt. A sereg tábori nyaralójában valósult meg a program, érdekes emberek társaságában. A szervezet tisztjei jó benyomást tettek rám, egytől-egyig széles látókörű, tanult emberek, jó ötletekkel. Napi ötszöri étkezés mellett volt ismerkedős és lelki program, valamint hivatás felmérő workshopok és beszélgetések. A hétvége után Oulun át Rovaniemibe utaztam a munkahelyemre, ahol saját lakást biztosítottak nekem térítésmentesen a sarkkörön. A közösség másnap egy üdvözlő partit adott nekem, amin nagyon meglepődtem, és ajándékokat is kaptam. A következő napon a kapitány elvitt egy üzletbe, ahol munkaruhát vásárolt nekem, többek között thermo zoknikat és téli nadrágot, mely elbírja a mínusz 15 fok alatti hőmérsékletet. Erre nem is olyan sokára szükségem is volt a hidegben.

 

Sokszínű munka

 

Az első hétvégén, szabadságom lévén egy ismerősömmel felutaztunk Finnország legészakibb pontjához, Utsjokiba, ahol egy keresztény imakonferencia kezdődött számi részvétellel. Az utazás maga újabb 6 órát vett igénybe, így elmondhattam, hogy röpke egy hét alatt bejártam észak-déli irányban az egész országot, mely egyben kb. 20 órás autóút. A következő héten én tartottam gyakornokként a főbb programokat, melyet nekem kellett megtervezni, megszervezni és lebonyolítani. A közösség fő programjai keddenként Bibliaóra, szerda reggel imaóra, majd egész nap nyitott ajtó – kávézási, beszélgetési lehetőséggel, ételosztással, segítségnyújtással, használtruha árusítással. Ezen kívül hétvégenként volt rendszeresen valamilyen program és vasárnap Istentisztelet. A lelki alkalmakon én prédikáltam vagy tanítottam, a programokhoz a kávét, ételt én készítettem. Továbbá segédkeztem a lejárat közeli termékeket elhozni a szupemarketekből, valamint azok szétosztásában. Kávét kellett rendszeresen főznöm, a termeket takarítani, berendezni, meghívókat gyártani, adminisztrálni, szervezkedni, adományokat számolni. Igen sokszínű és érdekes munka volt, mely munkákat korábban már végeztem ugyan, de finn nyelven és új környezetben minden sokkalta nagyobb kihívás volt.

 

Menekült program

 

A harmadik héten Ouluba utaztam két napra, és ott részt vettem egy rendkívül érdekes gyülekezeti alkalmon, ahová az éppen frissen érkezett és katonai táborba, iskolákba elszállásolt menedékkérőket hívták meg. A legalább száz főből álló, többnyire muszlim háttérből érkező fiatalokból álló tömeg vidáman töltötte meg a templomot, állítólag első hívásra jöttek a programra. Természetesen mindannyian tartottunk az alkalomtól, de meglepetésre a fiatalok tapssal fogadták a keresztény énekeket, imádságot és többen a telefonjaikkal készítettek képeket, videókat. A program utáni fogadáson többükkel beszélgettem, és meséltek a tengeren átkelésükről, háborús helyzetről, és vég nélküli gyaloglásukról. Budapesten keresztül érkeztek, a határzár előtti napokban. A programról Rovaniemiben beszámoltam a munkahelyemen, akik annyira kedvet kaptak hasonló programhoz, hogy megkértek egy hasonló est szervezéséhez. Ez olyan sikeres lett, hogy azóta három éve vezetek nemzetközi esteket Rovaniemiben és Ouluban. Több tucat résztvevő érkezett átlagosan ezekre a nemzetközi estekre, és sokan közülük találtak lelki otthonra keresztény közösségekben, és át is keresztelkedtek. Ezen új keresztények száma becslések szerint ezres létszámot ad ki országosan.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XIX.

2018/04/18. - írta: dzsoli06

Multikulti az osztályban

 

Multikulti kurzus

 

Az első őszöm az országban finn nyelvkurzussal telt. Az első három hónap igen intenzív nyelvtanulása hamar meghozta a kezdeti sikert. A legtöbb tudásom abból az időből ragadt rám, és azóta csak finomodott az a tudás az élő nyelvi gyakorlattal. A tanárunk szépen lassan érthetően magyarázott. Sok nyelvtani anyagot vettünk át az első időszakban, amit társalgásokban és feladatokban gyakoroltunk. Jó érzés volt az első 10 hónap után végre egyedül intézni finnül olyan egyszerű dolgokat, mint gyógyszerkiváltás, banki egyszerű ügyintézés. Az iskolai közeg egyfajta magabiztosságot is adott nekünk, és úgy gondolom ez egy nagyon lényeges pontja a nyelvtanulásnak. A csoportomban lévő filippínók, afrikaiak és európaiak közt jó barátság alakult ki az elején. Igyekeztem mindenkivel beszélgetni, szót érteni, meg adva szabadon az esélyt a barátságokhoz. Egy idő után azonban észrevettem, hogy természetes módon klikkek alakultak ki a kontinensek szerint. Nem szándékosan, de a többi európai között találtam magam az étkezések, utazások beszélgetések során. Ez érződött a közös témáinkban, nevetésekben. Ugyanígy az ázsiaiak és afrikaiak is klikkeket alkottak. Ezt később a tanárnő próbálta oldani, és én is igyekeztem vegyülni. Nem mindig sikerült. Az ázsiaiakkal jól megtaláltam a közös hangot, korábbi koreai munkatapasztalatom miatt, de ez csak addig tartott, amíg össze nem ültek ebédelni az otthonról hozott háromfogásos ebédjeikhez. Mi európaiak néha csak kávéztunk szünetekben, vagy vettünk valami péksüteményt a közeli kioskban.

 

Kulturális klikkek

 

Sajnos az afrikaiakkal a kezdeti barátkozás után nem igazán találtam közös témát, és a vicceink sem igazán voltak kompatibilisek. Később kisebb konfliktus helyzetek is kialakultak köztünk, mivel ők nagyon érzékenyen reagáltak mindenféle versenyhelyzetre. El kell mondanom, és ez is a finn oktatás sajátossága, hogy nem igazán teremtenek az osztályban versenyhelyzetet. Természetesen egy-egy megmérettetés magával hoz ilyen érzéseket, pláne különböző kultúrák találkozásánál, de a tanárok soha nem hangsúlyozták, hogy itt bárki is versenyben van vagy teljesítmény kényszer lenne. A felmérések a nyelvi szint ellenőrzését szolgálták, mivel moduláris képzésben előrejutásra kellett hajtani. Aki elvégzi a modulokat, az fejezheti be az iskolát. Ezt a munkaügyi központ ellenőrzi, az iskola csak felmérést végez rendszeresen. Mivel nekem mindig is jól ment a nyelvtanulás és egyáltalán maga a tanulás, jobb pontokat értem el sorra a teszteken. Ezt hangosan nem hirdették ki, viszont észrevettem, hogy több osztálytársam nézegette az eredménylapjaimat, sőt végül el is kérték, hogy megnézzék a tesztlapjaimat is. Ez odáig vezetett, hogy gyanúsítgatni kezdtek, hogy a tanár kivételezik velem, már-már óvást nyújtottak be ellenem. A tanárnő sokszor csitította őket, de sajnos ez egyéni kérdés, hogy ki mennyire gyorsan halad előre, és sajnos sok harmadik országból érkezőnek nem lehet sok esélye a sikeres összehasonlításhoz, hisz én harminc éve benne vagyok oktatási rendszerekben, és az európaiak legtöbbjének az osztályban diplomájuk volt, többünknek kettő is. Néhány országból érkező diáknak emellett erős kissebségi komplexusa volt az európaiak mellett. Sajnos ezért nem lettem sokak számára a kedvenc osztálytárs.

 

Gyakorlat keresés

 

Az őszi megmérettetések utolsó fázisa egy komoly feladat volt, amely iskolai szituációban velem korábban még nem fordult elő. Azt a feladatot kaptuk, hogy kezdjünk el keresgélni az interneten magunknak munkahelyet az eddigi tanulmányaink, tudásunk, érdeklődésünk alapján. Készítsünk önéletrajzot, és adjunk be jelentkezéseket munkára. Ez azonnal élesben ment, és a célja az volt, hogy találjunk magunknak négy hétre egy olyan gyakorlati helyet, ahol valós munkakörülmények közt gyakorolhatjuk a finn nyelvet, és a szakmánkat egy idegen országban. A finnek roppant mód kedvelik a tanulásnak ezt a módját, és nagy hagyománya van a munkagyakorlatoknak. Ez már gimnáziumban elkezdődik, és új szakmák tanulásakor a tanulmányi idő akár fele is lehet ilyen éles bevetés. A mi esetünkben ez az első munkatapasztalatot jelentette az új nyelven, és a keresésre néhány hetet és segítséget is kaptunk. A munkahelyen természetesen gyakornoki poszton betanított munkásként minimális felelősséggel kell dolgoznunk. Viszont szerezhetünk jó ajánlásokat a munkaadótól, és akár állást is kaphatunk azonnal. Erre a társadalom és a munkáltatók fel vannak készülve, tehát akár egy teljesen új területen is meg lehet méretni magunkat, ha felvesznek. Én először természetesen valami ismerős dolgot szerettem volna kipróbálni, és így az Üdvhadsereghez jelentkeztem Lappföldre lelkészi gyakornoknak, illetve szociális segítő munkakörbe. Fel is vettek, így első finn munkámat Rovaniemiben kezdtem el igazi határidős munkaszerződéssel.

 

Tari Zoltán 

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XVIII.

2018/04/13. - írta: dzsoli06

Medvetámadás és esélyegyenlőség

 

 

Beilleszkedési kurzus

 

A közel 14 hónapos integrációs (beilleszkedési) kurzus minden finn bevándorló számára elérhető ingyenesen, a munkaügyi központban való regisztráció, és a letelepedési engedély megszerzése után pedig egyenesen kötelező. Az állam által biztosított támogatások, így a munkaügyi ellátás is ennek a teljesítéséhez kötött. A kurzusról való igazolatlan hiányzások a támogatások megvonásával járnak. A kurzus napi hét órában finn nyelvi képzést ad heti öt napon át, amelynek keretében a nyelvtani és a társalgási gyakorlatok mellett a finn társadalmi jogok és elvárások, a kultúra ismerete, a finn munka világába való beilleszkedést segítő elmélet és gyakorlat kerül oktatásra. Ezek mellett a mindennapi élet gyakorlatába is betekintést adnak a felkészült oktatók. Ilyen gyakorlat például a bogyószedés, a medvetámadás esetén kötelező teendők, a szociális ellátásban kérvények és fellebbezések írása, önéletrajz szerkesztés, választási rendszer ismerete, vonatjegy vásárlás, szabadidős tevékenységek felkutatása, stb… A tanulmányok során mindvégig rendkívül gyakorlatias oktatásban volt részünk, és sokszor a való életben gyakoroltatták velünk a tennivalókat. A bogyószedésről való ismeret átadást, a környezetvédelmi oktatást például egy közeli erdőben tartották meg, és néhány órát szedtünk is erdei áfonyát. A kurzus alatt ellátogattunk múzeumokba, szociális segítő intézményekbe, és a lappföldi télapóhoz is.

 

Medvetámadástan

 

A tanulmányok közül három témát szeretnék röviden kiemelni, melyek igen különösen hatottak számomra a korábbi magyar tanulmányaim után. Az első ilyen téma a medvetámadásról szólt. Természetesen megértettem, hogy az ország közel egészét borító erdők és lápok miatt a vadállatok közelebb élnek hozzánk, és a találkozásnak komolyabb esélyei vannak. Azt is megértettem, hogy a vadállatok félnek az emberektől, és messziről elkerülnek minket. Mindezzel együtt mégis érdekes volt tanulni arról, hogy ha meglátjuk a medvét az erdőben néhány száz méterre, vagy halljuk a hangját, akkor kezdjünk el hangosan beszélni és énekelni, és emeljük magasra a kezünket. Ezzel elkerülhetjük, hogy a medve menekülő kisállatnak néz. Nem fordíthatunk hátat, viszont határozott mozdulatokkal rézsútosan hátrálva ki kell kerülnünk a látótengelyéből, majd gyorsan el kell hagynunk a helyet. Ha a medve bocsa és az anya közé kerülünk, akkor annyi van hátra, hogy imádkozhatunk.

 

Esélyegyenlőség

 

A második érdekes tananyag az északiak legfontosabb társadalmi értékéről, az egyenlő értékűségről szólt, szabadon fordítva. Ez a gyakorlatban különösképpen a női jogokat igyekszik kidomborítani, egyenlő bánásmód, fizetés, pozíciók lehetősége a nők számára. Emellett természetesen a rasszizmus és kirekesztés elutasításáról szóló tanítás volt a téma vallási, nemi, származási háttértől függetlenül. Ehhez kapcsolódóan érdekes volt látni, hogy ha az órán például szóba került egy keresztény templom, akkor azonnal kiegészítették a mecset példájával is. A legérdekesebb mégis az volt, amikor a kor rasszizmusról tanultunk. Ennek alapján Skandináviában senkit sem lehet hátrányosan kezelni fiatal vagy idős kora miatt, és nem tanácsos fiatal vagy idős korról beszélni egy konkrét személyt illetően. Ez utóbbi hozzáállás a mindennapokban is megjelenik, mivel a finn idős emberek többsége nem tartja magát idősnek nyugdíjas korában sem, sőt igyekszik öltözködésével, viselkedésével ellensúlyozni azt. Az időskori aktív életmód nagy divat errefelé.

 

Minden ember joga

 

A harmadik érdekes téma az úgynevezett minden ember joga nevű traktátus. Ebben a természetben való viselkedés szabályait rögzítik egy pozitív felütéssel. A következő dolgok minden finn embernek, és ide látogatónak joga az erdőkben: sátorozáshoz való jog szinte bárhol, bogyószedési jog, még mások erdőjéből is, ingyenes horgászási jog amatőr felszereléssel szabad vizekből, gomba gyűjtési jog. Ami viszont tilos az erdőkben: a gombákon és bogyókon kívül bármi más összegyűjtése, beleértve a fagallyakat, zuzmókat, növényeket. Tűzrakás engedély nélkül tilos. Bekerített, kijelölt területeken természetesen semmit nem szabad tenni, de ezekből nagyon kevés van, holott az ország egész földterülete tulajdonossal rendelkezik. Hozzátenném, hogy ritkák a kerítések, még magán házak körül is, mivel a társadalom alapvetően a bizalomra és szolidaritásra épül. Jóléti állam lévén pedig senki nem szorul rá mások tulajdonára.

 

Tari Zoltán

 

 

Szólj hozzá!

Új életem északon - Finnország XVII.

2018/04/08. - írta: dzsoli06

Integrációs kurzus

 

Integrációs iskola

 

Az első év nagy változása és színfoltja az integrációs kurzusra való bejutásom volt, mely az érkezésem után nyolc hónappal vált számomra elérhetővé. A munkaügyi központ regisztrált a képzésre, mely nem tesz különbséget az országba érkezők származása, helyzete között, tehát bármilyen indokkal letelepedést nyert bevándorló ugyanerre a kurzusra kap behívót, amennyiben nincs munkája az érkezése utáni időszakban. Mint korábban írtam, nyelvtudás nélkül munkát találni szinte teljesen esélytelen. Azok találhatnak munkát, akiknek hiányszakmájuk lévén, már az érkezésük előtt van alakulóban munkaszerződésük, vagy ismeretség által protekciós állásba kerülnek. (Ez utóbbi nagyon fontos a finn munkaszerzésnél. A legtöbb esetben ajánlással lehet munkához jutni.) Az integrációs kurzus felmérésekkel indult. Az írásbeli tesztek és szóbeli beszélgetések alapján bemérik a hallgatót, hogy milyen nyelvi szintű csoportba kezdhet, illetve szükséges -e számára esetleges pótló általános iskolai képzés vagy speciális kurzus. (tanulási nehézségekkel küzdőek) A kezdő teszten egy thájföldi hölgy mellé kerültem, igen sokszínű csoportba. A finn tanárnő kizárólag finnül beszélt és adott instrukciókat, mely szemmel láthatóan sokaknak okozott a teremben nehézségeket. Az első tesztlapon egy világtérkép volt látható, a kontinensek és országok sziluettjeivel. (vaktérkép) A mellettem ülő hölgy személyi adatainak beazonosításához kérték tőle a finn társadalombiztosítási számát, mely a kártyáján található. Mivel én csak másfél évvel érkezésem után kaptam meg, nekem nem volt akkor még, így nem is tudtam hogyan néz ki. A hölgy zavarában keresgélt a táskájában és tárcájában. Sajnos nem tudta, hogy melyik kártyája az, így segítettem neki és kivettem a tárcájából.

 

 

Felmérések

 

Később kiderült, hogy a hölgy nem járt még iskolába, és finn férje egy nyaralásról hozta őt haza. A kezén rikító fekete foltokat próbálta takargatni, majd szégyenlősen megjegyezte tört angolsággal, hogy bogyókat szed az erdőben, és árulja. A térképes feladaton egy kérdés volt található finnül: hol vagy te most? A térképen gyorsan bejelöltem Finnországot, majd elképedve várakoztam legalább negyedóráig, mivel a többiek kínszenvedéssel próbálták értelmezni a feladatot, majd a további instrukciók által bejelölni egy országot a térképen. Több szomszédomnál láttam bejelölve Szibériát, Dél-Amerikai országokat. A feladat végeztével hazaküldtek, a teszt másnap folytatódott nyelvi és matematikai felmérésekkel. Hazafelé komolyan elgondolkodtam azon, hogy hová kerültem, és a nap fejleményei már megadták azt az előízt, amely az elkövetkezendő 14 hónapot jellemezte. Két nap múlva bekerültem a saját csoportomba, amely egy két hónapja meg levő kialakult közösség volt, alap nyelvkurzusként, de kéthónapos előnnyel, mely azt jelentette, hogy a felmérésem alapján nem nulláról induló voltam nyelvileg. A csoportot egy kedves negyvenes finn hölgy vezette, aki finn nyelvtanár mester végzettségű volt, a csoportban sok afrikai, európai és ázsiai bevándorló volt. Tizenhat évestől hatvan éves korig oszlott el a korosztály. Nagyon kedvesen fogadtak, be kellett mutatkoznom, és bizony már az első napon finn szavak tőhangváltásával foglalkoztunk, és az egész csoport és a tanár is kizárólag finnül beszélt, angol korrigálásra nem sokszor került sor.

 

Tari Zoltán

Szólj hozzá!