Új életem északon - Finnország XXIV.

Az illeszkedés kényszere

A Finnországban eltöltött első évem a kezdeti sokkhatások után a beilleszkedésről szólt. Törekedtem arra, hogy minél hamarabb és minél jobban elsajátítsam a nyelvet, és olyan dolgokat próbáljak ki, akár kissé kényszerítve is magamat, amelyek nem szokványosak, viszont a helyi kultúrába illeszkedőek. Meglepő az számomra mégis, hogy visszanézve az első évemet sok olyan dolgot tettem, ami a magyar identitásom megőrzését szolgálta, és automatikusan jelentkezett, minden tudatos tervezés nélkül. A kényszeres nyelvtanulás, finn nyelvű írások olvasása, illetve finn filmek nézése mellett sokat szaunáztam, voltam sokszor erdőbe bogyókat gyűjteni, részt vettem helyi programokon. A magyarságom azonban kibukott belőlem, amikor főzésre került sor. Az első év során gyakorlatilag végigfőztem a teljes magyar étel repertoárt, recepteket követve. A helyi alapanyagok miatt kissé nehéz volt, de minél nehezebben találtam meg a legközelebbi ízt vagy állagot, annál nagyobb kihívást jelentett. A legjobban a gesztenyepüré hiányzott az elején, valamint a frissen sült, ropogós kifli, zsemle.

Remontti

Mivel nem vagyok túl gyakorlatias valaki, igazi kihívás volt az első finn nyaramon egy ismerősöm felkérése, akinek a konyháját kellett teljes egészében kicserélni. Már azt sem értettem, hogy milyen ötlettől vezérelve kért meg ilyenre, de mivel sok segítséget kaptam tőle, és szabad időm is bőven volt, belevágtam. Azt tudni kell, hogy a ház vagy lakás felújítása, újradekorálása is a finn mániák közé sorolandó. A remontti-nak nevezett folyamat a díszpárnák újra húzásától egészen a teljes lakásbelső cseréjéig kiterjedhet. A konyha cseréje azzal kezdődött, hogy le kellett szerelnem egy teljes konyhaszekrény garnitúrát, le kellett vernem egy falnyi csempét, és fel kellett szednem a laminát burkolatot. Folytatódott azzal, hogy a fal egy részét le kellett bontanom, és a helyére új gipszkartonozást kellett készítenem, illetve a fal végződésnek új formát kellett adnom, visszavezetve újból az áramot. Ez utóbbi munkára végül nagyon büszke voltam. Az új konyhabútor zuhogó esőben érkezett meg, és nagy kihívást jelentett a tárolása, és a beszerelése is. Ehhez segítséget is kaptam egy középkorú finn srác személyében, aki két óra munka után egy kiálló csempe segítségével véletlenül felvágta a kari ereit. Szerencsére nem lett nagyobb baj, és épp arra járt valaki, aki elszállította a sürgősségiig. Egyedül küzdöttem a bútordarabokkal. Később egy másik ismerős segített. Érdekes munka volt, és olyan feladat, amit végül jólesően végeztem el.

Finn nyelvőrület

A másik nagy nehézség az maga a finn nyelv volt, illetve pontosítok, a finn nyelvet beszélők. Mivel a finnek büszkék nehéz és furcsa nyelvükre, ezért kedvenc szórakozásuk a bevándorlók szívatása a nyelvvel. Értem ez alatt, hogy szeretnek olyan szavakat használni, amit a kezdő nyelvgyakorló biztos, hogy nem ért meg, és ezzel a fölényük biztosított. Sajnos ez a fölény évtizedek múltán is jórészt megmarad, és nehezen leküzdhető. A finn nyelvben ugyanis rengeteg különleges frázis található, amit rendszeresen puffogtatnak is. Sok szólás legalább száz éves elavult szavakból áll, nem is beszélve a rengeteg szinonímáról, melyeket állandóan váltogatnak. Egy gondolatot akár 3-4 különböző szóval is ki tudnak fejezni, és még ott van a körülírás is. Élvezettel váltanak egy másik szinonímára, ha megtanultál egy kifejezést, és ezzel is tesztelnek és újabb kihívások elé állítanak. Ne bízd el magad, fő az alázat. A nyelvbe ágyazottságuk, és a szavaikkal való játszadozásaik miatt mindig találnak lehetőséget arra, hogy sikeresen kirekesszenek a beszélgetéseikből. Ezzel együtt viszont annak ellenére, hogy sokan és jól beszélnek itt angolul, kevesen mernek megszólalni, mivel a nyelvtani helyességre betegesen ügyelnek. Pontosan ezért is nehéz finnül megszólalni, mert állandóan javítgatnak. Az én első kihívásom az, volt, hogy kitűztem magam elé a célt: ha az első karácsonykor nem tudok elmondani egy rövid finn beszédet, akkor elhagyom az országot. A célt sikerrel vettem, ugyanis karácsony előtt már tartottam egy bemutatót Magyarországról, természetesen finnül.

Tari Zoltán